Orbán Viktor: Soha többé háborút! +videó
100 éve Szeged: egy válás, amely megbénította a városházát
Az egyház már döntött, a város még tanácskozott. Szegeden egy válás jogi zsákutcát okozott.
Száz évvel ezelőtt Szeged városházáján olyan ügy borzolta a kedélyeket, amelyről mindenki beszélt, de senki sem mert igazán hozzányúlni. Nem bűntény, nem politikai botrány, hanem egy alsótanyai kántor magánélete állította kényes helyzetbe a város és az egyház vezetőit derül ki a Délmagyarország 1926.02.10. napi lapszámából.
Hajabács Károly, az alsótanyai katolikus kántor két évvel korábban már az egyházi hatóságok célkeresztjébe került. A püspöki döntés nyomán eltiltották az egyházi funkciók gyakorlásától, mert – ahogyan az akkori lap fogalmazott – „családi életében olyan momentumok merültek fel”, amelyek az egyházi törvények szerint alkalmatlanná tették a szolgálatra. A bűn oka prózai volt: válófélben volt a feleségétől.
Amikor a kántor városi tisztviselő
A helyzet azért vált igazán bonyolulttá, mert a kántor nemcsak egyházi személy volt, hanem városi tisztviselő is. Szeged kegyúri jogán választotta, a várostól kapta fizetését, így a polgári közigazgatásnak is lépnie kellett volna. A polgármester ennek megfelelően fel is függesztette állásából – csakhogy itt kezdődött az igazi jogi csomó.
A városi tanács ugyanis hiába szerette volna „honorálni” az egyházi döntést, a közigazgatási törvények mást mondtak. Fegyelmi eljárás csak akkor indítható, ha valaki alkalmatlanná válik a szolgálatra, vagy erkölcsi élete közbotrányt okoz. Hajabács esetében azonban egyik sem állt fenn.
Ha megindítjuk ellene a fegyelmi eljárást, akkor én nem javasolhatom, mtnt ügyész, a legsúlyosabb büntetésnek, az állásvesztésnek a kiszabását. Ha a fegyelmi választmány mégis elbocsátásra ítéli és a belügyminiszter ezt az ítéletet jóváhagyja, a közigazgatási bíróság azonban - ha a kántor az ítéletek ellen odafordul panaszával - feltétlenül neki ad igazat, mert ott szigorúan alkalmazzák a törvényes rendelkezéseket. Amit nála az egyházi hatóságok bűnnek minősítenek, talán főbenjáró bűnnek, az nálunk még csak fegyelmi vétségnek sem tekinthető
— mondta Turóczy Mihály tiszti főügyész.
„Hiszen énekelni attól tud!”
A tanácsülésen elhangzott párbeszéd már akkoriban is mosolyt csalt az olvasók arcára. Dr. Somogyi Szilveszter, a polgármester úgy érvelt:
A kántor azzal, hogy az egyház eltiltotta az egyházi funkciótól, alkalmatlanná vált a szolgálatra.
Erre érkezett a legendássá vált válasz Turóczy Mihály tiszti főügyésztől:
Dehogy is vált, hiszen énekelni attól tud!
A főügyész még világosabban fogalmazott:
Amit nála az egyházi hatóságok bűnnek minősítenek, talán főbenjáró bűnnek, az nálunk még csak fegyelmi vétségnek sem tekinthető.
A ketté nem vágott "szegedi csomó"
Felmerült ugyan, hogy a város egyszerűen elbocsátja a kántort az egyházi döntésre hivatkozva, de ezt elvetették. A törvény szerint városi tisztviselőt csak szabályos fegyelmi eljárás után lehetett volna eltávolítani – csakhogy fegyelmi vétség nem volt.
Így a tanács végül nem jutott dűlőre. A városházán – ahogy a korabeli lap írta – „kíváncsian várták, hogyan vágja majd ketté a tanács ezt a csomót”, amely elméletben egyszerű volt, a gyakorlatban azonban makacsul ellenállt.
További híreink:
