Brüsszel bábjai már a pénzbehajtásra készülnek
Politikai dac és folyóviták: Szeged címerének története
Sokan ismerik, de kevesen értik igazán. Pedig sokat mesél a múltról a szegedi címet.
Több szegedi csoportban újra téma volt az elmúlt időszakban városunk történelmi jelképe, melynek pontos eredetét és szimbólumait sokan csak felületesen ismerik. Pedig a Szeged címere nem csupán egy díszes ábra, hanem őseink kemény, politikai daccal teli jogi kiáltványa, amellyel a város függetlenségét követelték vissza a történelem viharai után.
Mit rejt Szeged címerének ezüst sávja?
Ha alaposabban szemügyre vesszük a jelképet, rögtön feltűnik a pajzs jobb oldalán futó két ezüst pólya, amely a Tisza és a Maros folyókat szimbolizálja. Ez azonban a 18. században nem csupán földrajzi utalás volt, hanem egyfajta birtoklevél is. Ezzel az elemmel a korabeli polgárság a két folyó menti területekre és a legeltetési jogokra formált igényt, amelyeket a kunok betelepítése és a földesúri eladományozások veszélyeztettek. A címer tehát elsődlegesen a szegedi gazdasági érdekvédelem eszköze volt:
azt üzente a külvilágnak, hogy ez a föld és ez a víz a miénk.
A politikai ellenállás jelképe
A heraldikai elemeket vizsgálva látható, hogy eleink nem mentek a szomszédba egy kis politikai dörzsöltségért. A címerpajzson trónoló harci sisak ugyanis egyértelmű tiltakozás volt a városban állomásozó katonai parancsnokság, a Tiszai Militia hatalmaskodása ellen. Ezzel párhuzamosan a sisakdíszként megjelenő Isten Báránya (Agnus Dei) a csanádi püspök joghatóságának kiterjesztését volt hivatott hárítani, hangsúlyozva a szegedi polgárság szabad papválasztási jogát.
A címer tehát minden egyes részletében a külső hatalmakkal szembeni önrendelkezést hirdette, a szabad királyi város eszményét védelmezve.
A zseniális hamisítvány legendája
Kevésbé közismert, hogy a ma használt címer alapját egy valószínűleg hamisított pecsétnyomó képezte. A legenda szerint 1704-ben halászták ki a Tiszából azt az 1200-as évszámot viselő pecsétet, amellyel a városvezetés a Habsburg-udvar előtt kívánta igazolni ősi jogait. Bár a lelet hitelessége már akkor is megkérdőjelezhető volt, a taktika bevált:
III. Károly 1719. május 21-én kiadott diplomájával visszaállította a város rangját, és szentesítette a címert.
A városi beszélgetések egyik visszatérő kérdése a címer színezése. Míg az eredeti, 18. századi leírások a sas melletti mezőt ezüstnek említik, a jelenleg érvényben lévő, 1993-as közgyűlési rendelet már arany mezőt ír elő. Ez a változtatás, bár apróságnak tűnhet, heraldikai szempontból érdekes eltérés, és gyakran ad témát a történelemhűség és a modern szabályozás iránt érdeklődőknek. Bárhogyan is ábrázoljuk, Szeged címere a város küzdelmes, de büszke történelmének lenyomata, amelyre minden helyinek érdemes ismerősként tekintenie.
További híreink:
