Megalakult a Béketanács, Trump kemény vezetőnek nevezte Orbán Viktort


Január 22-e, Vince napja a tél egyik csendes, mégis különösen figyelt fordulópontja. A borosgazdák ilyenkor nemcsak az eget, hanem a szőlőtőkék állapotát is fürkészik: vajon mit ígér az év? A Dél-Alföldön, Szegeden és környékén régóta úgy tartják, hogy Vince-napon már megmutatkozik a következő szüret sorsa. Ha enyhe az idő, ha megcsordul az eresz, ha fénylik a nap, akkor jó év jöhet – nemcsak a szőlőnek, hanem a gazdának is.

Szent Vince, a 3–4. század fordulóján élt keresztény vértanú alakja történetileg nem kötődik a szőlőhöz, a néphagyomány mégis a bor védőszentjévé tette.
A magyarázat egyszerű és beszédes: neve összecseng a bor latin nevével, a vinum szóval, így a paraszti gondolkodás természetes módon kapcsolta össze a bort, a termést és Vince napját. A tél derekán ez a nap lett az év első, borral kapcsolatos jeles alkalma, amikor a remény megelőzi a munkát.
A szegedi és dél-alföldi hagyományok szerint Vince napján különösen fontos volt az időjárás megfigyelése. A legismertebb regula itt is élő volt:
Ha megcsordul a Vince, tele lesz a pince.
Vagyis ha olvadás kezdődik, ha a jégcsap csepeg, az bőséges szüretet ígér. Más vidékeken a napos, fényes időt tartották jó előjelnek, de a Tisza–Maros szögében inkább az enyhülés számított biztatónak. A lényeg mindenütt ugyanaz volt: a természet már januárban üzenetet küld.
Vince napjához számos borral kapcsolatos népszokás társult. Az egyik legelterjedtebb a vincevessző vágása volt: a gazdák egy-egy szőlővesszőt metszettek le, majd meleg szobában vízbe állították. Ha a vessző február elejére szépen kihajtott, egészséges rügyeket hozott, abból jó termésre következtettek. Ez a szokás Szeged környékén is ismert volt, még akkor is, ha a szőlők itt nem hegyoldalakban, hanem homoki területeken feküdtek.
A Vince-nap egyben közösségi alkalom is volt. A pincékben ilyenkor kóstoltak, áldomást ittak, a bor nemcsak ital, hanem összekötő erő is lett.
Sok helyen úgy tartották, hogy minél több bort iszik az ember ezen a napon, annál több bor lesz ősszel – a hiedelem egyszerre volt tréfás és komolyan vett.
A farsangi időszakhoz kapcsolódva gyakran disznótoros ételek is előkerültek és nem volt ritka, hogy hurkát vagy kolbászt vittek ki a szőlőbe, jelképesen a termékenységet erősítve.
A néphit szerint nemcsak a bor, de más termény jövőjére is lehet következtetni e nap időjárásából. Bácska vidékén, Topolyán például a kukoricatermést jósolták meg Vince napja alapján:
Amilyen hosszú jégcsapok lógnak az ereszen, olyan hosszúak lesznek a kukoricacsövek.
Ez a tréfás jóslat is mutatja, hogy Vince napja az egész év adósságát hordozta – a paraszti világ igyekezett minden fontos termény sorsát kifürkészni a jeles nap időjárási jeleiből.
A Dél-Alföldön a szőlő és bor hagyománya különleges utat járt be. Szeged környékén már a középkorban is jelentős szőlőművelés folyt, a 19. században pedig a homoki szőlők a filoxéravész után újra felértékelődtek.
Így természetesen a Vince-napi vesszővágás szokása sem maradt ismeretlen a Dél-Alföldön. Bár a nagy alföldi szőlőültetvények – például a Csongrádi borvidék homoki szőlősei – másképp néznek ki, mint a hegyvidékiek, a gazdák itt is szívesen levágták a vincevesszőt. A levágott vesszőket ugyanúgy vízbe tették és figyelték a rügyfakadást, mint Egerben vagy Villányban.
A hagyomány szerint a Szeged környéki szőlős gazdák a levágott vesszőket gyakran a szoba mestergerendájára függesztették egy csokorban, és figyelték, mikor pattannak ki a rügyek – ez is egy módszer volt a termésjóslásra.
Mórahalom, Szatymaz, Pusztamérges vagy Bordány térségében a bor nemcsak megélhetést, hanem biztonságot is jelentett: téli tápláló ital, gyógyszer és közösségi kapocs volt egyszerre. Vince napja ezért itt is számontartott, „megjegyzett” nap maradt.
Napjainkban a Vince-napi hagyományok új formában élnek tovább. Szeged és környékén szervezett boros programok, vesszővágások, közösségi események idézik fel a régi szokásokat. A hangsúly ma is ugyanaz: figyelni a természetet, tisztelni az örökséget, és reménnyel fordulni az év felé.
Vince napja így nem pusztán folklór, hanem élő emléke annak, hogy a bor nemcsak termék, hanem kultúra is.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.