Lázár János: háború esetén minden magyar veszítene
A múló idő nyomában: Szeged első torony- és napórái
A nyilvános időmérésnek Szegeden is gazdag a múltja. Ennek legfőbb eszköze a látványos toronyóra volt.
A nyilvános időmérés leglátványosabb formái a régi klasszikus toronyóra, illetve a pontos csillagászati tájolást igénylő napórák voltak. Ezek szegedi megjelenését igyekszünk röviden áttekinteni.
Milyen is volt egykoron a toronyóra?
A toronyóra, latin nevén horologium, szakrális vagy profán célú épületek tornyába, esetleg homlokzatára szerelt nyilvános nagyóra, mely az időt nem csak láthatóan mutatja, hanem harangon avagy harangokon végzett ütésekkel meghatározott időközönként hallhatóan is jelzi. Számlapja az épület falán kívül, a szerkezet azon belül van elhelyezve. A toronyóra működtetéséhez szükséges energiát nehéz, általában kő súlyok helyzeti energiájának mozgási energiává való átalakításából nyerték. A súlyokat naponta fel kellett húzni. Hozzávetőlegesen a 19. század derekáig a toronyórák kovácsolt vasból készültek, kézi megmunkálással.
Mindegyik egyedi darab volt. A szerkezetet akár több mázsát is kitevő súly és terjedelmes méretek jellemezték. Az elkészült órát a toronyban vastag fa gerendákból ácsolt tartóra rögzítették. Megóvása céljából általában deszkából való „házat", vagy védőszekrényt kapott, amit zárral láttak el. A toronyórák jelentős anyagi értéket képviseltek. A toronyórák készítése, méginkább a felállítása, több iparág mestereinek - pl. órás vagy lakatos, kovács, kötélgyártó, kőfaragó, kőműves, ács, asztalos, festő, aranyozó - együttműködését igényelte.
A szegedi elsők
Szeged legelső toronyórája a szegedi vár bejárata feletti toronyban lehetett, amint az egy 1698 évből való városábrázoláson jól kivehető. A jelenlegi Dóm helyén állt egykori Szent Dömötör-templom tornyában 1730-ban már volt óra, a városi elöljárók ekkor rendelkeztek annak karbantartásáról.
1737-ből van az első adat a felsővárosi Szent György templom órájáról. Szeged városi hatósága a fellelhető számadáskönyvek szerint az 1750-es évektől éves díjszabás ellenében órásmestert alkalmazott a folyamatos állagmegóvási, esetleges javítási munkálatokra. Az alsóvárosi templom tornyába 1784 január közepén egy régi, felújított órát szereltek fel a város költségén.
A 18. század második felében, talán utolsó harmadában, miközben a várkapu feletti óráról már többé nem esik szó, a szerb templom tornyába is felkerült Szegeden ötödikként a nagy időmérő. Az 1800-as századfordulón így négy toronyórán is láthatta a pontos időt a korabeli szegedi polgár. A városházi órásmester szolgáltatásai csak a katolikus templomok óráinak járt, az ortodoxoknak mindenről saját költségen kellett gondoskodniuk.
Az ország legnagyobb toronyórája
A Szeged jelképévé vált Dóm toronyórái a legnagyobb méretűek nemcsak városunkban, hanem Magyarországon is. A templomtornyok 81 méteres magasak, az óralapok 4,3 méteresek, az óra mutatói 2,7 és 2,1 méteresek. A számok a számlapon 70 centiméteresek.
Napórák Szegeden
Kétségkívül a legrégebbi szegedi napórák az alsóvárosi ferences kolostor falán láthatók. A plébániabejárat melletti homlokzaton látható egy valószínűleg XVIII. századból fennmaradt, de volt egy másik ferences napóra is. Ennek csak megmaradt árnyékvetője látható számjegyek nélkül a rendház udvarán.
Magánkezdeményezésre a Retek utcai panelházak közötti parkrészben is létesült egy 4x4 méteres földsíkon elhelyezett napóra. Az 1986 novemberében elkészült időjelző nem viselte jól a rendszerváltás időszakát. Árnyékvetőjét letörték, alumínium számjegyeit ellopták és a növényzet is kezdte benőni. Felújítására 2014-ben került sor.
További híreink:
