Indul a nemzeti petíció: üzenet Brüsszelnek a háborúról
Szerb Antal és Szeged: egy egyetemi legenda nyomában
Papíron tanár, a valóságban hiányzó. Szerb Antal szegedi egyetemi története különös fordulatokat rejt.
Szerb Antal neve sokak számára egyet jelent azzal a ritka irodalmi élménnyel, amikor az ember ráébred: az irodalom nem kötelező tananyag, hanem élő, izgalmas kaland. A világirodalom története, A magyar irodalom története, az Utas és holdvilág vagy A Pendragon legenda nemzedékek számára nyitottak kaput egy játékos, mégis mélyen művelt szellemi világba. Ezek a könyvek sokunk diákkorának meghatározó olvasmányai voltak – okosak, elegánsak, tele finom iróniával és olyan mellékmondatokkal, amelyekből átsüt a szerző tanári alkatú gondolkodása.
Innen már adja magát a kérdés: ha Szerb Antal ennyire „tanári” jelenség volt, vajon tanított-e valóban a szegedi egyetemen? És ha igen, miért nem maradt meg ez élő emlékként az SZTE bölcsészkarának hagyományaiban? A válasz meglepő, sőt kissé groteszk: papíron igen, a valóságban azonban a történet jóval különösebb.
Papíron a szegedi egyetem tanára
A Délmagyarország 1935 májusában lelkesen számolt be arról, hogy Szerb Antal fiatal író és irodalomtudós magántanári próbaelőadást tart a szegedi egyetem bölcsészkarának nagy előadójában.
A cikk szerint habilitációja sikere annak bizonyítéka volt, hogy az egyetem nyitott az „élő tudományosság új szempontjaira”. Minden adott volt tehát ahhoz, hogy Szerb Antal Szegeden új fejezetet nyisson akadémiai pályáján.
A hivatalos kinevezés azonban csak két évvel később, 1937 áprilisában történt meg: a kultuszminiszter jóváhagyta képesítését, így a Ferenc József Tudományegyetem – a mai SZTE jogelődje – bölcsészkarának magántanára lett. Jogi értelemben tehát a kérdés eldőlt: Szerb Antal a szegedi egyetem tanára volt.
Amikor a tanár nem tart órát
A történet azonban éppen itt válik igazán szokatlanná. A sikeres habilitáció után Szerb Antal egy levelezés tanúsága szerint úgy érezte, számára „a tanulmányok korszaka alighanem véget ért”. Ez a kijelentés meglepő egy frissen kinevezett magántanártól, és a gyakorlatban is különös következményekkel járt.
Szerb Antal szegedi magántanári működése szinte kizárólag hiányokból állt: nem tartott rendszeres előadásokat, nem vett részt tanszéki értekezleteken, és amikor csak lehetett, udvarias levelekben mentette ki magát. Egy 1937. május 17-én kelt levelében például sajnálattal közölte a bölcsészkar dékánjával, hogy „itteni elfoglaltságai” miatt nem tud megjelenni. A sorok meglepően ismerősek lehetnek a mai egyetemi világban is – mintha egy halogató hallgató e-mailjét olvasnánk, aki nagyon szeretne jönni, de közbejött valami.
Így vált Szerb Antal a szegedi egyetem „láthatatlan” magántanárává. A kollégák és hallgatók gyakran csak annyit hallottak róla, hogy mindjárt érkezik – de az órákon és megbeszéléseken végül sosem jelent meg.
A tekintély látszata és a valóság
Egyes visszaemlékezésekben Szerb Antal jellegzetes harmincas évekbeli egyetemi figuraként él: fekete kabát, kalap, esernyő, szigorú külső. A katedrán azonban a hallgatók hiába várták.
Havasréti József irodalomtörténész monográfiája tárgyilagosan és nyersen állapítja meg: nincs bizonyíték arra, hogy Szerb Antal valaha ténylegesen órát tartott volna Szegeden.
A magántanári cím és az alkalmi tanszéki felbukkanások inkább a tudós-író imázsának tudatos építését szolgálták, miközben Szerb figyelme valójában az írói és esszéista munkára összpontosult.
Kései előadások és tragikus lezárás
A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy Szerb Antal 1939-ben, majd 1940–41-ben hirdetett előadásokat Szegeden, például az irodalmi klasszicizmusról vagy a világirodalom fogalmáról.
Ezek azonban gyakran elmaradtak, összevonódtak vagy időpontot változtattak, így a személyes jelenlét továbbra is ritka maradt. 1940 végére neve eltűnt az egyetem magántanárainak sorából.
A háborús évek végleg beszűkítették mozgásterét: rádióelőadásait betiltották, Magyar irodalomtörténet című munkáját indexre tették, a Nyugat megszűnt. 1944-ben munkaszolgálatra hurcolták, ahonnan már nem térhetett vissza. 1945 januárjában, a balfi táborban vesztette életét.
Szerb Antal: papíron tanár, a valóságban hiányzó
Szerb Antal szegedi egyetemi karrierje így zárult le – anélkül, hogy igazán elkezdődött volna. Hivatalosan a Szegedi Tudományegyetem jogelődjének tanára volt, a katedrán eltöltött ideje azonban a korabeli visszaemlékezések és tanulmányok alapján igen csekély, vagy nem is volt. Mégis, alakja ma is tanulságos: egyszerre példázza a tudományos tekintély formális világát és azt a különös kettősséget, amikor a legnagyobb hatás nem az előadóteremben, hanem a könyvlapokon születik meg.
További híreink:
