Orbán Viktor: Készen állok a feladatra!
100 éve Szeged: amikor fegyverekkel vonultak a városházára
Fegyverek, jegyzőkönyvek és városi pletykák. Szeged száz évvel ezelőtti szenzációja.
Száz esztendővel ezelőtt, 1926 januárjának egyik szombat délelőttjén Szeged belvárosában különös jelenet borzolta fel a járókelők kedélyét. A városháza felé szokatlan társaság igyekezett: négy rendőr, akiknek kezében és vállán „három-négy súlyos fegyver és egyéb hadiszer nehezült” - írta meg a Délmagyarország 1926.01.10. napi lapszámában.
A látvány nem maradt észrevétlen. Az utcán megálltak az emberek, összesereglettek, tanakodtak – és ahogy az lenni szokott, pillanatok alatt a legfantasztikusabb hírek kaptak lábra:
Ki ellen készül razzia? Titkos összeesküvés? Fegyverraktár a város szívében? A kérdések gyorsabban szaporodtak, mint a válaszok.
Egy névtelen levél és a szegedi házimúzeum titka
A fegyverek végül nem valamely sötét pincéből, hanem egy ismert, fiatal ügyvéd lakásából kerültek elő. A rendőrséghez ugyanis névtelen levél érkezett, amely arról értesítette a hatóságot, hogy az ügyvéd otthonában „nagy tömeg katonai fegyver van elrejtve”. A levél írója komolyan vette a dolgot – és a rendőrség is.
A házkutatás valóban fegyvereket tárt fel, ám a történet itt váratlan fordulatot vett. Mint hamarosan kiderült, nem titkos fegyverrejtegetésről, hanem szenvedélyes gyűjtésről volt szó.
A fiatal ügyvéd évek óta harctéri emlékeket gyűjtött, s lakásában valóságos „házimúzeum” alakult ki, ahol „a legkülönbözőbb államok fegyverei” sorakoztak.
Használhatatlan, mégis tiltott fegyverek
A rendőrök a városházán, a kihágási bírónál rakták le terheiket. A fegyvereket egyenként megvizsgálták, és jegyzőkönyvbe vették azok minőségét. A vizsgálat megállapította: a fegyverek „teljesen le voltak szerelve, úgy hogy állapotukban használhatatlanok voltak”. Minden jel arra mutatott, hogy valóban muzeális tárgyakról van szó.
Csakhogy a jogszabály nem ismert kegyelmet. A korabeli rendelkezések szerint katonai jellegű fegyver polgári lakásban nem tartható, még akkor sem, ha használhatatlan, és fegyverviselési engedély sem váltható rá. Így a gyűjteményt – legalábbis átmenetileg – lefoglalták.
Egy ítélet, amelyre a fél város várt
Az ügy innentől az állami kihágási bíróság elé került. A kérdés egyszerűnek tűnt, mégis sokakat érintett: elkobozzák-e a fegyvereket, vagy muzeális értékként visszaadják tulajdonosuknak? A döntés nem csupán a fiatal ügyvéd sorsáról szólt. Ha elkobzás mellett határoztak volna, az eljárás is megindul ellene.
Nem véletlen, hogy a városban „általános volt az érdeklődés” az ítélet iránt. Szegeden ugyanis sok olyan, harcteret megjárt tiszt élt, akik otthonukban hasonló emlékeket őriztek.
Egy százéves szegedi történet tanulsága
A száz évvel ezelőtti eset ma már inkább mosolyt csal az olvasó arcára. A városháza felé vonuló rendőrök, a névtelen levél, a házimúzeum körüli izgalom mind egy olyan korszak lenyomatai, amikor a háború emlékei még nagyon is kézzelfoghatóak voltak Szegeden.
A fiatal ügyvéd fegyvergyűjteménye nem veszélyt jelentett, hanem emlékeztetett – és talán éppen ezért vált egyetlen délelőtt erejéig a város egyik legizgalmasabb beszédtémájává. Egy történet, amely száz év távlatából már nem botrány, hanem különös, szegedi múltidézés.
További híreink:
