Orbán Viktor Miskolcon: Ez a szerelmi történet még nem ért véget!
100 éve Szeged: Egy hordó sör és egy tönkretett előadás
A közönség mit sem sejtett a kulisszák mögötti botrányról. Ritka eset borzolta a színházi életet 1926-ban Szegeden.
Száz évvel ezelőtt, 1926 januárjának közepén különös izgalom járta át Szegedet. A város színháza éppen új bemutatóra készült: Földi Mihály Engem szeress című énekes színművét tűzték műsorra, amelynek cselekménye – nem kis mértékben – a sör körül forgott. Kiskocsma, sörmérés, korsók és csapok: a darab elejétől végéig ott habzott a színpadon a nedű, amely akkoriban nemcsak kellék volt, hanem hangulat és közönségcsalogató erő is.
A bemutató előadás még gond nélkül lezajlott. A színészpincérek három felvonás alatt több mint száz pohár valódi, frissen csapolt sört mértek ki, amelyet a Polgári Sörfőzde bocsátott a színház rendelkezésére. A sör sikeresebb volt, mint sok statiszta: jutott belőle a színészeknek, a kulisszák mögött ólálkodó díszletezőknek, sőt még az ügyeletes tűzoltóknak is. A közönség elégedetten távozott, minden adott volt ahhoz, hogy a csütörtöki előadás is zavartalan legyen.
Egy pult, egy hordó, egy éjszaka
A csütörtöki estére szánt huszonötliteres hordót már előző nap elszállították a színházba. A sörfőzde megbízottja gondosan elhelyezte a vadonatúj kocsmapultba, lezárta annak ajtaját, a kulcsot zsebre tette, és nyugodtan távozott. Úgy tűnt, minden a legnagyobb rendben van.
Ám amikor másnap este, nem sokkal fél nyolc előtt ismét megjelent a színpadon, olyan látvány fogadta, amelyhez hasonlót „sem a színházi, sem a bűnügyi krónikák” nem igen ismertek. A pult ajtaját felfeszítették. A hordót megcsapolták. A sör eltűnt. Mind az utolsó cseppig.
A tolvajok azonban – különös jóindulattal vagy talán gúnnyal – vizet töltöttek a hordóba, nagyjából félig. Mintha csak jelezni akarták volna: itt jártunk, megittuk, amit lehetett.
Sör nélkül nincs előadás
A sör eltűnése valóságos pánikot keltett a színészek körében. Hiszen a darab főkelléke maga a sör volt, és este fél nyolckor Szegeden már nemigen lehetett egyik pillanatról a másikra új hordót szerezni. Az előadás végül – kényszerből – megkezdődött.
A színpadon azonban furcsa jelenetek zajlottak. A szereplők üres poharakkal markírozták az ivást, a pincérek átlátszó vizet csapoltak, és a játék vontatottá, erőtlenné vált. A közönség is megérezte, hogy valami nincs rendben: a sör hiánya kizökkentette az előadást és a nézőket is a megszokott kerékvágásból.
Rendőrség, indulatok, keserű nevetés
Baróthy József rendező krétafehér arccal jelentette a történteket Andor Zsigmond igazgatónak, majd egyenesen a rendőrségre sietett. Betöréses lopás miatt tett feljelentést ismeretlen tettesek ellen. A rendőrség pedig arra a következtetésre jutott: a huszonötliteres hordót csakis belső emberek csapolhatták meg, és bizonyára ott, a helyszínen fogyasztották el az éjszaka leple alatt.
A rendező keserű szavai fennmaradtak az utókornak:
Lehet, hogy ez az eset kívülről komikusan hat, de a színház és az előadáson résztvevő színészek, valamint a közönség szempontjából tragikus. A tolvajok az egész előadást tönkretették, mert a darab minden mozzanata szoros kapcsolatban van a sörrel. Én nem is merek visszamenni az előadásra. Ha a rendőrség kinyomozza a lelkiismeretlen tetteseket és a büntetés kiszabását rám bíznák, legalább tíz évi fegyházat szabnék ki mindegyikre. Nevetünk az eseten mi is, mert tehetetlenségünk miatt mást nem tehetünk, de ez a nevetés nagyon hasonlít ahhoz a nevetéshez, amely az uccán elbukó és karját, vagy lábát törő ember „esete" támaszt a szemlélők közölt, akik nem érzik a tragikumot benne, csak a komikumot látják. Kimondhatatlanul sajnálom a szegény színészeket és nem is tudom, hogy vergődik át sör nélkül ezt a darabot.
Egy korsónyi szegedi emlékezet
A sörtolvajok sorsa végül a rendőrségi akták homályában maradt. Az eset azonban megőrződött a város emlékezetében, mint a szegedi színház egyik legkülönösebb históriája. Egy történet, amely egyszerre volt komikus és bosszantó, és amely jól megmutatta, milyen fontos szerepet játszott a sör – még a színpadon is – a száz évvel ezelőtti Szegeden.
További híreink:
