Kéri László a Tisza pártirodájába jár kampányfelkészítőre +videó
Szeged régi kövei
A kövek múltunk ritka kincsei. Mostani összefoglalónk Szeged múltjának kőbe vésett emlékeiről, köztük egy sírkő történetéről szól.
Sík alföldi környezetünk mentes a felszíni kőlelőhelyektől, így az építési, díszítési céllal messzi vidékekről ideszállított egykori kövek múltunk becses emlékei. Már foglalkoztunk az ókori Partiszkon római őrhelyének néhány azonosítható kőemlékével. Mostani összefoglalónk Szeged múltjának szó szerint kőbe vésett emlékeiről, köztük egy sírkő történetéről szól.
Egy ősi sírkő Felsővárosról
A középkorban önálló Felsőváros plébániatemploma a mai Szent György tér nyugati szélén, a mai Dózsa György Általános Iskola helyén állt. Föltehetően a templom körüli temetőből származik az a feliratos sírkő, amely a Dugonics utca 9/a számú ház építésekor került elő. Szövege szerint az 1262-ben elhunyt Márk püspök sírjáról való.
A török időkben teljesen lepusztult templomot előbb misézőhelyként még használták Szeged 1686-os visszafoglalását követően, majd miután a minorita szerzetesek felépítették a ma is álló templomukat és kolostorukat, az elhagyatott régi templomot a 19. században átépítve és bővítve iskolaként használták.
Ez az iskolának kissé furcsa, tornyos épület 1905-ben került elbontásra. Sajnos sem régészeti kutatásra nem került sor, a bontási épületanyag is nyomtalanul szóródott szét vélhetőleg korabeli építkezéseken újrahasznosítottan. A helyén létesült mai Dózsa iskola pincéjében 1981-ben Horváth Ferenc régész végzett kutatást, feltárva a középkori templom főhajóját és déli mellékhajóját elválasztó pillérsor egyik alapozását. Ezzel az egykori templomépület azonosítása megtörtént.
A leletmentő építésvezető
A szegedi vár bontásakor Kovács István építésvezetőnek feltűnt, hogy nagy mennyiségben „régi kövek és értékes-mű régiségek” kerültek napvilágra. Ezeket összegyűjtötte, lerajzolta, majd a szegedi múzeumhoz jutatta el. Mivel a bontási anyagot pénzért árusították, a régi faragványokat Kovács a saját keresetéből vásárolta meg, majd adományozta Szeged városának.
Leletmentése lett a múzeumi kőtár alapja, mely bizonyította, hogy királyi városként Szeged építészeti szempontból kiemelkedő helyet foglalt el az egész középkor folyamán.
Ferences kőtár
A szegedi ferences templom és kolostor több régészeti feltárása, épületkutatása során jelentős faragott kőanyag került elő. Ezek szakszerű bemutatására román kori kőtárat hoztak létre. A Fülöp Róbert építészmérnök tervei alapján 1997-ben, a külső kolostorudvar északi bejárata mellett elkészült kiállítóhelyen kapu- és ablakmaradványokat, faragott záróköveket és kőpilléreket tekinthetünk meg.
A dorozsmai kőbárány
Dorozsma középkori templomának kőanyagát a török időkben a szegedi vár megerősítéséhez használták fel. A bárány motívuma később bekerült Szeged barokk címerébe és az 1719-ben újratelepített Dorozsma lakosai hiába próbálkoztak a kőbárány visszaszerzésével, az Szegeden maradt.
Zádory Károly szegedi főjegyző 1885-ben azzal a kéréssel fordult a város törvényhatóságához, hogy
„azon kőbárányt, amely a szegedi vár nyugati falába volt beillesztve s amely a mohácsi vész után a törökök által teljesen elpusztított Dorozsma templomának díszítéséül szolgált, adományozza Dorozsmának, mert Dorozsma nagyfaluról, amely már a legelső magyar királyok idejében létezett, semmisem maradt, csak ez az emlékkő, amely mások előtt történelmi beccsel úgy sem bír, Dorozsmára nézve pedig ereklye.”
A főjegyzői kérés sem került meghallgatásra, a vár bontása után közgyűjteményi letétbe került kőbárány 1930 óta a Dóm tér felújított román kori Dömötör tornyának kapuzata fölé került kihelyezésre. 2009 óta Barta András szobrászművész által kifaragott másolata Dorozsmán is látható ahol templomdomb oldalában kialakított ivókutat díszíti.
További híreink:
