Nemzeti petíciót indít a kormány +videó
Szegedi nyugdíjas a fanyalgóknak: Akinek nem kell a nyugdíjemelés, adja vissza!
A szegedi idősek pontosan emlékeznek még a nehéz évekre. Ma már a biztonságot jelenti számukra a nyugdíjemelés.
A februárban érkező plusz juttatások és a januári korrekció nemcsak anyagi, hanem erkölcsi kérdés is a Tisza-parti idősek számára. Egy belvárosi villáminterjú során kiderült: a helyi szépkorúak többsége szerint a mostani nyugdíjemelés nem kegy, hanem a ledolgozott évtizedek után járó jogos megbecsülés.
A nyugdíjemelés és a biztonság kérdése
„Már ősszel vártuk, és nagyon sokat jelent” – fogalmazott lapunknak egy szegedi nyugdíjas, aki szerint a baloldali politikusok sértő módon beszélnek a plusz juttatásokról. Számára és korosztálya számára érthetetlen, miért tartják egyesek „nevetségesnek” vagy „pénzkidobásnak” az idősek támogatását. A beszélgetésből kirajzolódott a szegedi valóság: a napfény városa időseinek ez az összeg a biztonságot jelenti a mindennapokban, nem luxuskiadást. Az interjúalany hangsúlyozta:
ők azok, akik megteremtették az utókornak a mai jólét alapjait, így a plusz juttatás elvétele nem spórolás lenne, hanem a tisztelet hiánya.
Amikor a nyugdíjemelés helyett gumilövedék járt
Az interjúalany emlékezetében élesen élnek a 2010 előtti évek, amikor a valóság arculcsapása érkezett. „Akkoriban senki sem lázongott, féltek a gumilövedéktől” – idézte fel a sötét időszakot, szembeállítva a mai helyzettel. Akkor a fizetés a rezsire sem volt elég, most viszont a kormányzati gondoskodás kiszámíthatóságot teremtett. A kontraszt éles:
a bizonytalanságot felváltotta a rendszeres korrekció és a visszaépített 13. havi juttatás, amelyet a mostani emelésekkel együtt már értékálló segítségnek tekintenek a Dél-Alföld nyugdíjasai.
Aki keres, az talál
Gyakori vád az ellenzéki médiában, hogy az infláció elviszi a többletet, de a helyi tapasztalatok árnyalják a képet. Interjúalanyunk határozottan cáfolta a „megfizethetetlen drágaság” mítoszát. Mint mondja, igenis lehet találni jó minőségű, magyar zöldséget és gyümölcsöt megfizethető áron.
Nem a sült galambot kell várni, hanem szétnézni
– üzente a panaszkodóknak, kiemelve, hogy tudatos vásárlással és a kormányzati segítséggel beosztva a pénz igenis értékálló marad a városban.
Az örök elégedetlenek
A beszélgetés végén előkerültek a régi Erzsébet-utalványokat kritizáló hangok is, akiket a nyugdíjas egyszerűen csak „örök elégedetleneknek” nevezett, akiknek semmi sem jó. A véleménye a 13. havi nyugdíj és az emelések kritikusairól is lesújtó és egyértelmű:
aki szerint ez felesleges pénzkidobás, az szerinte nyugodtan utalja vissza a Magyar Államkincstárnak, vagy adja oda a rászorulóknak, de ne rontsa a levegőt a panaszkodással.
A szegedi utca embere tehát nem felejt, és pontosan érti a különbséget a segély és a ledolgozott évekért járó megbecsülés között. A februári kifizetések és az emelt összegek nemcsak anyagi segítséget, hanem a helyi nyugdíjas közösség nyugalmát és méltóságát is garantálják a nehéz gazdasági környezetben, bizonyítva, hogy a kormány nem hagyja magára az időseket.
További híreink:
