Történelmi pillanat: ezt jelenti Dolnald Trump meghívása
Kós Károly Erdély halhatatlan építésze
A Nemzeti Emlékcsarnok szobrai közt számos kiválóságot találunk. Mai cikkünk főszereplője Kós Károly.
A Dóm téri Nemzeti Emlékcsarnokot bemutató sorozatunkban már jópár esetben kitérhettünk arra, hogy az ismertetett jeles nagyságunk más néven született, mint ahogy később kiteljesedő életútja során az ország megismerhette. Az 1883-ban Temesváron született Kós Károly is még Kóschként lett anyakönyvezve, szász póstatisztviselő édesapa és francia-osztrák származású felesége, Sidonia Sivet gyermekeként.
A magyar kultúra szolgálatában
A kolozsvári református kollégium középiskolai diákévei után a budapesti műegyetemen 1907-ben vette át építészi diplomáját. Tervezői munkájában elsősorban a kalotaszegi népi építőművészet, az erdélyi népművészet és történelmi építészeti emlékek motívumait igyekezett felhasználni.
Az erdélyi kultúrából táplálkozó egyedi formavilágú látásmódja számos jellegzetes épület megszületését tette lehetővé. A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum, a budapesti városligeti Bagolyvár étterem, a Fővárosi Állat- és Növénykert számos pavilonja, „Wekerle” Munkás és Tisztviselőtelep központja, Zebegény katolikus temploma legismertebb építészi alkotásai.
Íróként is jelentőset alkotott, Szent Istvánról szóló történelmi regénye Az országépítő mellett számos további kötette jelent meg, hosszú élete végefelé önéletírásában összegezte életútját és világlátását. Nemcsak íróként, hanem grafikus, könyvtervező, szerkesztő, könyvkiadó minőségében is maradandó értékeket alkotott.
Kisebbségben a magyar nemzetért
1910-ben földet vásárolt a kalotaszegi Sztánán ahol felépítette nyaralóját ami később állandó lakhelye lett. Ez a Varjúvárnak nevezett lak a Trianon utáni erdélyi magyarság egyik szellemi központja lett.
Már 1919-ben Wilson amerikai elnök a nemzetek önrendelkezési jogát meghirdető elveit érvényesítendő, a román megszállással szemben kikiáltották a Kalotaszegi Köztársaságot. A tervezett negyvenezres magyar kisállam zászlaját és pénzét is megtervezte Kós Károly, de ezen elképzelésen gyorsan átlépett a történelem.
1921-ben megjelentette a Kiáltó szó című röpiratát, melyben a helybenmaradás és a román állam keretei között szükséges helytállás mellet állt ki. Ugyanezen évben alapító tagja volt a kisebbségi létbe kényszerült magyarság érdekképviseletét felvállaló Erdélyi Néppártnak 1922-ben Vasárnap címmel képes magyar nyelvű politikai újságot indított és szerkesztett. Írótársaival egyik alapítója az Erdélyi Szépmíves Céh könyvkiadónak és annak folyóiratának, az Erdélyi Helikonnak. A második világháború után, a demokratikus átalakulásban reménykedve a romániai Magyar Népi Szövetség Kolozs megyei elnöki tisztségét töltötte be, majd 1946–1948 között Bukarestben nemzetgyűlési képviselő volt.
Nemcsak több iskola, tér, utca viseli nevét, hazánkban születése évfordulóján a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, a Kós Károly-díj bizottság előterjesztése alapján Kós Károly-díjat adományoz a településvédelem és településszépítés területén végzett kimagasló, eredményes egyéni és csoportos munkáért.
Kós Károly és Szeged
Kós Károly kiváló szakmai és emberi kapcsolatot ápolt a Szegeden született és felnőtt Szivessy Tibor építésszel, akinek közös irodai alkotótársával, Jánszky Bélával együttesen tervezte a zebegényi katolikus templomot. Érdekesség, hogy a Honvéd téri református templom megépítésére 1940-ben kiírt tervpályázaton végül nem Kós Károly munkája, hanem a debreceni Borsos József terve lett a befutó, így városunk Kós Károly tervezte épület nélkül maradt.
Sokan erdélyies hangulata miatt az ő alkotásának gondolják a Bokor u. 2. szám alatti, egykoron Radnóti Miklós és barátja, Tolnai Gábor későbbi irodalomtörténész által is lakott, 1924-25-ben épült sarokházat, ám az Smith Lajos elképzelései alapján épült.
A Dóm téri Pantheonban lévő dombormű eredetijét 1983-ban Budapesten, a kispesti Petőfi téren helyezték el. Szathmáry Gyöngyi szobrászművész a bronz másolatot ajándékba adta városának Szegednek, amit 1984-ben avattak fel. A jellegzetes arcvonások a magas kort megélt építész megannyi küzdelmét és egy termékeny, roppant sokoldalú életút összegzését jelenítik meg.
További híreink:
