A nagy árvíz után született meg Szeged legendás szállodája

Szeged város főterén, a Széchenyi téren áll a Tisza-szálló patinás épülete, melynek falai több mint 130 év történelmét őrzik. A szálloda építését az 1879-es „nagy árvíz” pusztítása utáni újjáépítési láz idején határozták el. A korábbi „váracs” nevű kis erődítmény lebontása után, 1885-ben emelkedett ki a földből a Tisza-szálló neoreneszánsz stílusú palotája. Tervezői Jiraszek Nándor és Krausz Lipót szegedi építészek voltak, akik több jelentős épület – például a Szegedi Nemzeti Színház – megalkotásában is részt vettek.

Egy szálló, amely nemcsak a Tiszáról kapta a nevét

A Tisza-szálló elnevezése önmagában is történeti érdekesség: nem a várost átszelő folyóról, hanem Tisza Kálmán miniszterelnökről nevezték el, Kass János vendéglős javaslatára, aki éppen tízéves hivatalviselését ünnepelte. Az ünnepélyes megnyitóra 1886. január 23-án került sor, és a szálló már a kezdetektől fogva a szegedi társasági élet egyik központjává vált.

Fényűzés, dísztermek és a nagyvárosi elegancia

Már az épület tervezésekor fontos szempont volt, hogy a Tisza-szálló ne pusztán szálláshelyként, hanem vigadóként is működjön. Ennek megfelelően tágas báltermet és dísztermet alakítottak ki benne. A fényűző belső tereket Kass János és fia, ifjabb Kass János rendezték be ízlésesen, még téli kertet is kialakítva az épületben. Az előcsarnokot gyönyörű üvegfestmény díszítette, amelyet a korabeli sajtó is csodálattal emlegetett, a bejáratnál pedig vörös márvány talapzaton álló királymellszobor fogadta a vendégeket. A századfordulóra a Tisza-szálló Szeged egyik legszebb épületévé vált, amelyre a város lakói joggal voltak büszkék.

Bálok, koncertek és a szegedi társasági élet központja

A megnyitást követő évtizedekben a Tisza-szálló a város pezsgő kulturális és társasági életének egyik legfontosabb helyszíne lett. Elegáns báltermében egymást érték a fényes bálok, estélyek és jótékonysági rendezvények, amelyeken a szegedi polgárság és értelmiség krémje vett részt. A díszterem a zenei élet központjaként is működött: rangos hangversenyek, irodalmi estek zajlottak falai között, miközben a szálló kávéháza és étterme a művészek és újságírók kedvelt találkozóhelyévé vált.

Bartók Béla és a Tisza-szálló legendás fellépései

A Tisza-szálló történetének egyik legfényesebb fejezete Bartók Béla nevéhez kötődik. A világhírű zeneszerző és zongoraművész 1910 és 1939 között hét alkalommal lépett fel a szálló dísztermében, előadásai minden alkalommal ámulatba ejtették a közönséget. A visszhangzó taps és a telt házas hangversenyek emléke legendává nemesítette ezeket az estéket. A zenei események mellett irodalmi összejövetelek, felolvasóestek is helyet kaptak a falak között, ahol neves írók és költők fordultak meg.

Intellektuális műhely a századelő Szegedjén

A századelőn a Tisza-szálló társalgója és kávéháza valódi szellemi műhelyként működött. Szerkesztők, ügyvédek, tanárok vitatták meg itt a napi híreket és a közélet kérdéseit, miközben a város kulturális élete szinte természetes módon összpontosult a szálló falai között. A Tisza-szálló fénykora az 1910-es és 1920-as évekre esett, amikor a szegediek számára a patinás hotel egyet jelentett az eleganciával, a műveltséggel és a nagyvárosi életformával.

További híreink: