Szeged

Füstös kocsma, csattanó bábu: a teke egyik utolsó bástyája Szegeden

A szegedi éjszakából lassan eltűnnek a régi hagyományok. Ez a tápéi kocsma tartja a frontot, ahol még él a teke.

1 órája

Az Alföld egykori kocsmakultúrájának szerves része mára szinte teljesen kikopott a köztudatból, átadva helyét a modernebb, sokszor személytelenebb szórakozási formáknak. Bár egy tápéi "rezervátumban" még őrzik a lángot, a klasszikus teke jövője és közösségformáló ereje kérdéses a napfény városában.

A teke egyik utolsó bástyája a Budai Nagy Antal utcában

Ha Szeged térképére tekintünk, a hagyományos vendéglátás és a sport fúziója már csak nyomokban fedezhető fel. A kivétel, amely erősíti a szabályt, Tápén található: az Euri Teke nem csupán egy fennmaradt intézmény, hanem egyfajta időkapszula is. Ez a helyszín tökéletes példája annak, hogyan képes túlélni a teke egy olyan világban, ahol a digitalizáció és a gyorsfogyasztás dominál. A hely varázsa abban rejlik, hogy megőrizte a klasszikus "faluház" jelleget:

itt a golyó elgurítása nem steril sportteljesítmény, hanem a közösségi élet szerves része, amit áthat a sültek illata és a helyiek közvetlen morajlása.

Profi sport kontra kocsmai teke hangulat

Fontos különbséget tenni a versenysport és a közösségi időtöltés között. Míg az újszegedi oldalon működő Teke- és Bowlingcentrum a profizmus fellegvára, ahol a teljesítmény áll a középpontban, addig a kiskocsmák világából hiányzik ez a sterilitás.

Az újszegedi létesítmény vitathatatlanul magas színvonalú, de onnan sokszor hiányzik az a "betyáros", füstös közvetlenség, ami évtizedekig jellemezte a dél-alföldi vendéglátást.

A régi vágású játékosoknak nem a modern pálya tökéletessége, hanem a bábuk sajátos, fa a fán csattanó hangja hiányzik leginkább.

Az amerikai trendek és a kuglipályák alkonya

Szeged vonzáskörzetében – Szőregtől Deszken át Algyőig – egykor minden magára valamit is adó kocsma rendelkezett hátsó udvari pályával, legyen szó aszfaltról vagy döngölt földről. A kugli eltűnése azonban nem véletlen folyamat eredménye. A kilencvenes évektől kezdve a tízbábus, amerikai típusú bowling agresszívan hódította meg a piacot. A színes golyók, az UV-fények és a hangos zene a plázák világát idéző élményt kínáltak, ami a fiatalabb generációk számára vonzóbbnak bizonyult, mint a manuális bábuállítással (sokszor gyerekek zsebpénz-kiegészítésével) működtetett pályák romantikája.

Karbantartás és gazdasági realitás

A nosztalgia mellett nem mehetünk el a gazdasági tények mellett sem. A hagyományos pályák fenntartása, az automatizálás költségei és a helyigény olyan terheket róttak a tulajdonosokra, amelyeket a megváltozott fogyasztói szokások mellett egyre kevesebben tudtak kitermelni. A tápéi példa azt mutatja, hogy a túlélés záloga a több lábon állás: a sportélményt gasztronómiával és egyéb szórakozási lehetőségekkel kell ötvözni.

Kérdés, hogy ez a modell hosszú távon fenntartható-e, vagy a szegedi kocsmai teke végleg a helytörténeti könyvek lapjaira szorul.