Ez a hír is érdekelheti
Orbán Viktor: Erőssé kell tennünk Magyarországot, hogy ki tudjunk maradni a háborúból
100 éve Szeged: a jegygyűrű, a harag és a testvéri összefogás esete
A jegygyűrű szimbolikus értéke nagy árat követelt. Erőszakba torkollt egy házastársi vita 1925-ben Szegeden.
Valamikor a századelő Szegedjén, amikor a Dóm tér még újult, a gőzösök füstje kanyargott a Tisza fölött, és a disznótorok idejét élte a város, egy különös tárgyalás tartotta lázban a törvényszéket és a helyi újságolvasókat. Egy elszánt férj, egy makacs volt feleség, egy arany jegygyűrű és egy rablásba hajló családi perpatvar – így kezdődhetne egy ballada, de ezúttal nem vers, hanem bűnügyi jegyzőkönyv lett belőle.
Elhidegült házasság, forró indulatok
Rácz Sándor, szentesi gazdálkodó, és felesége éveken át éltek egymással, ahogy illik – jóban-rosszban, egymás oldalán. Ám a közös élet lassan kihűlt, és mint annyi más házasságban, a féltékenység szürke árnya telepedett a mindennapokra.
A „féltékenységi jelenetek napirenden voltak”, mígnem elváltak útjaik – s nem csupán szó szerint. Az asszony nem kívánt visszatérni, hiába próbálta a férj többször visszacsábítani.
A szétválás azonban nem jelentette a múlt végleges elengedését. Rácz Sándor nemcsak feleségét vesztette el, hanem valami szimbolikusat is – egy arany jegygyűrűt, mely a házasságuk szövetségét jelentette.
Ezt a gyűrűt azonban nem hagyta volna a múlt martalékává válni. Ahogy az akkori Délmagyarország megírta, Rácz "kétségbeesésében elhatározta, hogy vissza fogja szerezni a jegygyűrűt".
A gyűrű visszavétele – vagy inkább elrablása?
december 18-án Rácz Sándor bátyja, Imre társaságában felkereste volt felesége lakását. A cél: visszakapni mindazt, amit hajdanán szerelemből adott – nemcsak a gyűrűt, hanem más ékszereket is. Ám az asszony – már csak büszkeségből is – elutasította a kérést. Ekkor a férfiak "közösen lefogták a kétségbeesetten védekező asszonyt", majd a földre teperték.
A helyszínen nem volt, aki közbelépjen. A dulakodás közben – a vádirat szerint – Rácz Sándor így kiáltott:
Akkor is elveszem a gyűrűt, ha négy ujja törik is bele!
És valóban: a gyűrű végül az erősebbeknél maradt. A testvérpár pedig nem állt meg itt – a második állomás egy másik ház volt, ahol az asszony a többi ékszerét őrizte. Azokat is elvitték, mondván:
Ne maradjon ilyen emlék sem.
A Szegedi Törvényszék előtt
A Szegedi Törvényszék Vild-tanácsa előtt zajlott az ügy főtárgyalása 1925 decemberének elején. A Rácz testvérek tagadták a vádakat, azt állították: a feleség önként adta vissza a gyűrűt. Csakhogy a nyomozás során más vallomás született. A bíró elé tárták Rácz Sándor korábbi beismerését, amely szerint az asszony dühösen ezt mondta:
Te is elvetted a lánykori boldogságomat, nem adom vissza a gyűrűt!
Ráczné a bíróság előtt is kitartott: erőszakkal vették el tőle a gyűrűt, lefogták, földre nyomták. A tárgyalás nem zárult ítélettel – a tanúk meghallgatása miatt a bíróság december 18-ára halasztotta a döntést.
Jegygyűrű és emlékezet
A száz évvel ezelőtti történet sok mindent elárul az akkori erkölcsökről, szokásokról – és arról, mennyi jelentőséget tulajdonítottak egy egyszerű gyűrűnek. Nem volt csupán ékszer: jelképezte a szeretetet, a kötődést, s talán azt a reményt is, hogy egy nap még újra minden a helyére kerülhet.
További híreink:
