Ez a hír is érdekelheti
Orbán Viktor: Magyarország kimarad a hadikölcsönből +videó
Amikor az ÁVH figyelte az éjféli misét: ilyen volt a karácsony a diktatúrában
A Dóm téri fények ma elfedik a régi, sötét emlékeket. Egészen más volt a karácsony a diktatúrában Szegeden.
Miközben ma a Kárász utcán végigsétálva karácsonyi fényekben sütkérezünk, könnyen elfelejtjük, hogy néhány évtizede még a félelem volt az ünnep hívatlan vendége. A Terror Háza Múzeum átfogó elemzése rávilágít, hogyan próbálta a pártállam adminisztratív eszközökkel és megfélemlítéssel eltörölni a szakralitást, bemutatva, mit is jelentett pontosan a karácsony a diktatúrában.
A hit elleni harc és a karácsony a diktatúrában
Közvetlenül a világégés után, az 1945-ös esztendőben Szeged népe még a háborús sebeket nyalogatva, de szabadon emlékezhetett. Azonban a kommunista hatalomátvétel után a stratégia drasztikusan megváltozott:
a cél a vallási ünnepek teljes "deszakralizálása", azaz szentségtelenítése volt.
Míg 1948-ig a pártsajtó még kényszeredetten boldog ünnepeket kívánt, a hangnem hamarosan fenyegetővé vált. A karácsony a diktatúrában nem a békéről, hanem a politikai küzdelemről szólt: Mindszenty József bíboros 1948. karácsonyi letartóztatása dermesztő üzenet volt a szegedi lakosságnak is. A Jézus születése helyett a termelési versenyek eredményeit sulykoló propaganda célja egyértelmű volt: kiszorítani a hitet a köztudatból.
Sztálin árnyéka, Fenyőünnep
A legabszurdabb fordulat 1949-ben következett be, amikor a szovjet diktátor, Sztálin 70. születésnapja (december 21.) gyakorlatilag "elnyomta" a szentestét.
A pártállami logikában a karácsony a diktatúrában csupán zavaró tényező volt, ezért megpróbálták átkeresztelni "Fenyőünneppé", a Mikulást pedig a szovjet mintájú Télapóra, vagy a groteszkül hangzó "Fagy Apóra" cserélni.
Szegeden, ahol a Fogadalmi templom harangszava a város identitásának része, ezek a kísérletek különösen idegenül hatottak. Bár az iskolákban és a munkahelyeken kötelezővé tették a vallásmentesített ünnepségeket, a családok a zárt ajtók mögött továbbra is a hagyományokat őrizték, némán ellenállva az ideológiai nyomásnak.
A Kádár-korszak, bár a felszínen enyhülést hozott a "gulyáskommunizmus" hamis biztonságérzetével, az egyházüldözésről nem mondott le, csupán a módszereket finomította. A cél az volt, hogy a karácsonyt egy evés-ivásba fulladó, tartalom nélküli év végi szabadsággá silányítsák. A Szegedi Tudományegyetem oktatói, a városi tanács tisztviselői vagy egyszerű állami alkalmazottak számára az éjféli mise látogatása felért egy orosz rulettel.
Bár hivatalosan nem tiltották a részvételt, a helyi pártszervek éber szemei figyelték, ki lép be a templomkapun. Nem volt ritka, hogy a hitüket gyakorlókat január első munkanapján fegyelmi eljárás vagy állásvesztés várta.
A szabadság felelőssége
A rendszerváltás óta eltelt évtizedekben visszakaptuk a jogot, hogy félelem nélkül ünnepelhessünk. Ma már természetes, hogy a Dóm téren karácsonyi vásár és a forralt bor illata fogad minket nem a pártitkárok. A történelmi távlat azonban arra figyelmeztet: a karácsony valódi tartalmának megőrzése ma már nem a hatalmon, hanem kizárólag rajtunk múlik.
További híreink:
