Ez a hír is érdekelheti
Haág Zalán: a békepárti többség Szegeden is egyértelmű +videó
Dóm téri Pantheon: Kálmány Lajos, a szegedi nagytáj krónikása
A szegedi népi kultúra egyik legkorábbi dokumentálója Kálmány Lajos volt. Emlékét a Dóm téri Pantheonban állított szobra őrzi.
Kálmány Lajos a modern magyar néprajztudomány egyik úttörő alakja volt, aki papként és kutatóként is a népi kultúra megőrzését szolgálta. Életműve ma is alapvető forrás a szegedi nagytáj hagyományainak megértéséhez. Emlékét a Dóm téri Pantheon őrzi.
Kálmány Lajos szobra a Dóm téri Pantheonban
A modern magyar néprajztudomány egyik megalapozója, Kálmány Lajos születésének 150 éves évfordulóján kapott emlékművet a Dóm téri Nemzeti Emlékcsarnokban. Már Móra Ferenc is aki „az utolsó magyar sámánnak” nevezte kezdeményezte, hogy kapjon méltó szobrot Szegeden. Ez végül 2002-ben valósult meg. Kligl Sándor bronz alkotása széles karimájú kalapban, papi öltözetben érzékletesen megmintázott arcmással jeleníti meg a tudóst. A realisztikus ábrázolás mellett meglepő, hogy mellkasából búzakéve látszik ki, mely életének, munkásságának szoros összefonódását jelképezi a paraszti hagyományvilággal.
Kossuthi keresztnév, vallásos neveltetés
Nevét eredetileg Kálmánnak írta, rokonai máig is ezt a nevet használják. A szabadságharc leverése után 3 évvel Szegeden született fiúgyermeknek édesapja Kossuth iránti tiszteletből adta a Lajos keresztnevet. A szegedi piaristáknál tanul, majd különösen vallásos édesanyja óhajának engedve a püspöki székhely Temesvár papnevelő intézetébe nyer felvételt. Huszonhárom évesen szentelik katolikus pappá. Első szolgálati helyén az egykoron szegediekből újratelepített Magyarpécskán megkezdte a folklór hagyományok gyűjtését: dalokat, meséket, mondákat, szólásokat, imádságokat jegyzett le.
A népi pap
Híveivel közvetlen és bizalmukat elnyerő lelkipásztort nevezték paraszt-papnak és Csanádapácán nótás papnak is. Ez nem találkozott egyházi vezetői tetszésével, bár gyakori áthelyezéseivel akaratlanul is a magyar néprajzkutatás ügyét támogatták.
Állomáshelyein, Szeged mellett Torontál (Szaján, Törökbecse, Szőreg, Törökkanizsa, Padé, Magyarszentmárton, Csóka, Egyházaskér, Németelemér), valamint Arad, Békés és Csanád megyei településeken (Csanádapáca, Csanádpalota, Battonya, Apátfalva, Mezőkovácsháza), kötetekre való néprajzi anyagot jegyzett le és többnyire saját költségén adott közre.
Betegsége miatt 1910-ben nyugdíjazták, Szegedre költözött, ahol szerény anyagi körülmények között, gyűjteményével foglalkozva, püspökeivel nyugdíjának összegén is vitatkozva magányosan élt. Alsóvárosi szobájában feltehetően halála után egy-két nappal nyitották rá az ajtót. Hagyatékát Móra Ferenc vásárolta meg, jelenleg a Néprajzi Múzeumban őrzik.
Tudományos módszerrel új kutatási utakon
A maga korában példátlanul pontos gyűjtéseiben új elem volt a társadalomtörténeti látásmód, a népköltészet értékeinek felismerése, a szöveghűség, a hiteles lejegyzés módszerének érvényesítése.
Amikor 1878-ban betegség miatt rövidebb időre Szegedre hazajön, rókusi kápláni szolgálata mellett a helyi népköltést is feljegyzi. Így ő volt az, aki megörökítette Szeged városának, az Ős-Szegednek az 1879-es nagy árvíz előtti népi szellemi kultúráját.
Bálint Sándor Kálmány munkásságát is felhasználta, amikor a szegedi nagytáj népi hagyományait összegezte A szögedi nemzet című háromkötetes monográfiájában.
Az alsóvárosi Oltványi utcában utolsó lakóházán 1947-ben, Szőregen, egykori kápláni szobájának ablaka mellett 1983-ban helyeztek el emléktáblát.
Ez utóbbin Tápai Antal domborműve ábrázolja a néprajzkutatót. Sírja a Dugonics temetőben található.
További híreink:
