A szegedi összefogás két arca
Szegeden ismét megmutatkozott az összefogás ereje, csak éppen nem ugyanabban az értelemben. Olvasói levél a szegedi összefogásról.
Olvasói levelet kaptunk amiben a levélíró ifjabb Nemes István a szegedi összefogás két arcáról ír. Levelét változtatás nélkül közöljük.
Szegedi összefogás másképp jelent meg Botka Lászlónál
Érdekes képet fest a szegedi közélet prioritásairól, ha egymás mellé tesszük a tegnapi nap eseményeit. Amíg Mihálffy Béla kormánypárti országgyűlési képviselő közel 825 millió forintos kormányzati támogatási csomagot jelentett be Szeged közvilágításának, útjainak és parkjainak fejlesztésére, addig Botka László polgármester egy párhuzamos valóságból büszkén osztotta meg a város legújabb stratégiai sikerét: „Micit és Ursulát – a szegedi Vadaspark két medvéjét – is örökbefogadta a Szegedi Vízmű Zrt."
A helyzet iróniája szinte kínálja magát. Persze, a kontraszt csak a véletlen műve. Egyik oldalon 825 millió forint fejlesztési forrás, másikon két állatkerti lakó. Mindkettő a maga módján a szegedi összefogás diadala. Az egyik kicsit hangosabb, a másik kicsit bolyhosabb, meg a tél közeledtével álmosabb is talán.
Senki sem vitatja, hogy az állatkert támogatása szimpatikus gesztus és a lakóinak gondozása fontos érték. A kérdés csupán az, hogy amikor a város 825 millió forintos fejlesztési forráshoz jut, akkor talán nem ez lenne-e a prioritás a kommunikációban, főleg egy polgármester részéről?
A két esemény látványosan illusztrálja a szegedi politikai helyzet sajátosságait. Az ellenzéki városvezetés és a kormánypárti országgyűlési képviselő közötti, olykor feszült viszony közismert. Botka László posztja – amely semmilyen utalást nem tesz a kormányzati támogatásra – üzenetként is értelmezhető: „nekünk megvannak a saját prioritásaink, és azok között most épp a medvék vannak előrébb, mint a városfejlesztés."
Mici és Ursula is fontos, de talán vannak fontosabb dolgok
A lakosság számára viszont talán mégis fontosabb lenne tudni, mikor újulnak meg az utak, korszerűsödik a közvilágítás, és szépülnek meg a közparkok. Mici és Ursula kétségtelenül aranyosak, és az örökbefogadásuk dicséretes cselekedet. De amikor közel egymilliárd forintról van szó, ami közvetlenül a szegediek életminőségét javíthatja, akkor talán ennek nagyobb hangsúlyt kellene kapnia a városvezetés kommunikációjában is.
A polgármester üzenetében többször is szerepel az „összefogás" szó. Érdekes módon azonban úgy tűnik, hogy ez az összefogás pingvinekre, orrszarvúakra és medvékre terjed ki, de nem feltétlenül az országgyűlési képviselőre, aki épp a város javára lobbizott, ismételten, sikeresen.
Talán ez is része a szegedi önkormányzati politikának: amikor a kormánypárti képviselő infrastrukturális forrásokat szerez, akkor az „lobbizás", amikor pedig a városi cég medvéket fogad örökbe, akkor az „összefogás szép példája."
Persze mindkét eseménynek megvan a maga helye és értéke. Mihálffy Béla munkája konkrét fejlesztéseket eredményezhet, Botka László pedig cserébe kimaxolta a cukiság faktort.
A következő hónapokban kiderül, hogy a 825 millió forintos fejlesztési forrás konkrétan milyen projektekben realizálódik. Addig is a szegediek legalább tudhatják: ha már az útjaik nem is, de Mici és Ursula biztosan jó kezekben vannak. Talán ez a szegedi modell: mindenki a maga területén dolgozik a városért. Van, aki dolgozik és forrást szerez, van, aki a téli álomra készül. A lényeg, hogy közben mindannyian hiszünk abban, hogy Szeged „egy jobb, zöldebb és élhetőbb hely" lesz. Csak más-más eszközökkel és más nullaszámú végösszegekkel.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
