Ez a hír is érdekelheti
Ki tette? Veszélyes tréfa az újszegedi biciklisek ellen
A szegediek szerették, most sorra tűnnek el: felháborító tendencia a városban!
A közösségi emlékek egyre gyakrabban csak nosztalgiában élnek tovább. A Szeged egykor kedvelt padjai sorra tűnnek el.
Néha elég egy pad ahhoz, hogy emlékeket mozdítson meg, vagy éppen hiányérzetet keltsen. Egy ártatlan kérdés a Redditen – „Van kedvenc padod Szegeden?” – váratlanul mély húrokat pengetett meg a helyiek körében. A válaszokból nemcsak nosztalgia és meghatottság, hanem keserű felismerések is kibontakoztak: sokan nemcsak a padjaikat veszítették el, hanem az ezekhez kötődő emlékeiket, sétáikat, csendes perceiket is.
Szeged padjai, emlékek és veszteségek
Az egyik hozzászóló a Korányi fasor egy padját említette, amelyen keresztbe tett lábbal ül egy szobor, a Tisza felé nézve. Szerinte ez a legszebb szegedi pad – nemcsak a kilátás, de a szobor által adott hangulat is egyedivé teszi. Mások viszont már csak emlékeikben tartják számon a kedvenc pihenőhelyüket. Volt, aki kisbabájával sétálva rendszeresen megpihent egy padon, de ez mára „szőrén-szálán eltűnt” – és vele együtt a környék többi padja is. Nem tudni, miért.
A liget, ahol padot vadászni kell
A legdrámaibb hozzászólás az újszegedi Erzsébet-ligethez kötődik. Egy ottani pad volt a kedvence éveken át, mígnem a pad eltűnt – talán elhordták, elégették, talán fémtolvajok vitték el. De mindig volt egy másik, ami új kedvenccé válhatott volna – csakhogy azok is sorra tűntek el. A történetben szerepelnek füvesek, hajléktalanok, "heroinisták", de mindvégig ott marad a padkereső ember – hol reménnyel, hol keserű belenyugvással, mint írja:
Volt egy kedvenc padom a ligetben, néha csövik, vagy füvesek jártak arra, no worries. Aztán egyszer csak elhordták ezt a padot...tüzelőnek, vagy méhbe, nem tudom, de volt a közelben egy másik, így az lett a kedvencem. Nem sokára ez is eltűnt. Volt még pad, hát gondoltam utánamegyek a következőnek, de ekkorra már hűlt helyét találtam. Gondoltam üsse kő, volt egy heroinisták által (éjszaka) kedvelt pad, hát oda költözöm, a kutya sem piszkál. Ennek a padnak is az enyészet (vagy a méh és a tüzelő) lett a végzete. Egy pad maradt a liget azon felén, de régen ott is kettő volt.
Majd hozzá tette, hogy "Sic transit gloria mundi", azaz "Így múlik el a világ dicsősége" vagy esetünkben Szegedé.
Amikor a köztér már nem a közé
A hozzászólások líraiságába szinte észrevétlenül csúszik bele a szomorú társadalmi tükör: a "köztéri bútorok", amelyek egykor a közösségi élet csendes tanúi voltak, ma már eltűnnek, elhasználódnak, vagy épp elpusztulnak – miközben senki nem felel értük. Az újszegedi Erzsébet-liget neve nem először kerül elő ezzel a témával kapcsolatban. Lapunk is beszámolt már a parkot sújtó rongálásokról: eltűnt padok, megrongált sétányok, szeméttel teleszórt pihenőterületek borzolják a kedélyeket.
Felújítás után hanyatlás?
A ligetet 2019-ben újították fel, éppen azzal a céllal, hogy mindenki számára biztonságos és rendezett kikapcsolódási lehetőséget nyújtson. Akkoriban még örömhír volt, ma már inkább keserű kontraszt. Mert hiába volt a cél nemes, ha a padok eltűnnek, a pallók eltörnek, a fák tövében pedig sörösdobozok és cigarettacsikkek mesélnek a városi kultúra zülléséről.
Közös tér, közös felelősség
A hozzászólásokból egyértelműen kirajzolódik: az újszegedi Erzsébet-liget a legérintettebb, legvisszatérőbb problématerület. Nemcsak a padok fogytak el, de lassan a közösségi remény is. És bár a városvezetés nem feledkezhet meg a karbantartás fontosságáról és felelősségéről, az igazi változás akkor jön el, ha nemcsak padok, de figyelem és felelősség is kerül a ligetbe.
További híreink:
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
© 2025