Sorra zárnak a szegedi vendéglők: újabb étterem húzhatja le a rolót?
Eladó a belvárosi vendéglő bérleti joga. Egyre több bezárt egység jelzi: válságban lehet a szegedi vendéglátás.
A Stefánia vendéglő neve egyet jelent a szegedi belvárosi gasztronómiával – ám most eladóvá vált a bérleti joga. Bár az étterem továbbra is nyitva tart, a hirdetés megjelenése óta sokakban felmerült a kérdés: vajon meddig? A szegedi vendéglátás újabb fejezetéhez érkezett, ahol egyre több helyiség várja új tulajdonosát, miközben a vendégek is csak találgatnak: lesz-e még ki terítsen?
Eladó a bérleti jog
Szegeden újabb asztalt borít fel a sors: a Stefánia vendéglő is a megszűnés szélére került. A belvárosi étterem bérleti joga immár 25 millió forintért, berendezéssel együtt elérhető az egyik népszerű ingatlanhirdetési portálon, ahol a leírásból kiderül, hogy minden adott lenne egy virágzó vendéglátóhelyhez: klimatizált vendégtér, felújított áramhálózat, modern konyhai rendszer és kialakítható terasz. Csakhogy vendéglő helyett most új tulajdonost keresnek hozzá – ez pedig sokatmondó.
A Stefánia vendéglő esetleges bezárása egy olyan lánc újabb szeme lehet, amelyet egyre többen neveznek Szegeden gasztro armageddonnak. Az elmúlt hetekben, hónapokban sorra jelentették be a zárásokat: legendák tűnnek el, csendben vagy egy utolsó bejegyzéssel búcsúzva.
A búcsúzók névsora hosszú
Elsőként szeptemberben zárta be kapuit a város egyik legszeretettebb palacsintázója, az Eötvös utcai Óriáspalacsintázó. 14 éven át volt biztos pont édes és sós ízek szerelmeseinek, de a tulajdonosok úgy döntöttek, véget ér a közös kaland. A közösségi oldalon megható bejegyzéssel búcsúztak a vendégektől – és a vendégek is tőlük.
Alig telt el néhány hét, és máris egy újabb ikonról szóltak a hírek: a Mars téri Döner Kebab büfé bérleti joga vált eladóvá. A tulajdonos visszavonulása nyomán bizonytalanná vált a hely jövője, ami a forgalmas helyszín ellenére is jelzi, hogy a vendéglátás terhe egyre nagyobb.
Október elején következett a Tisza és Maros torkolatánál fekvő Öreg Honvéd Kisvendéglő is eladósorba került. A hirdetés igazi szociokulturális manifesztum volt: egy élő emlékműként írta le a vendéglőt, amely a honvéd hagyományt, Tápé történelmét és Tömörkény István szellemiségét egyesítette magában. Ám most már vevőre vár.
Nem sokkal később a Géza tanyája. Alsóváros kedvenc presszója három évtizeden át várta vendégeit, amíg egyszer csak csend lett. A bezárás oka kegyetlenül egyszerű volt: „elfogytak a vendégek”. A törzsközönség kiöregedett, az olcsóbb bolti alkohol pedig megpecsételte a sorsot.
És a sort folytathatnánk a Bringa Bisztróval, az Agárúrral, vagy a Kárász utcai Rumilé Caféval. Szeged gasztronómiájának térképe egyre több üres hellyel van tele – és egyre több nosztalgiával.
Mi történik Szegeden?
A városi közönség egy része közömbös, másik része tehetetlen dühvel figyeli a történéseket. Egyesek az inflációt, mások a vásárlóerő csökkenését, megint mások az életmód változását okolják. Az biztos, hogy egyre nehezebb életben maradni a vendéglátásban – különösen a családi jellegű, rétegkultúrára építő helyeknek.
