Ez a hír is érdekelheti
Orbán Viktor: Európa kifosztja magát – és minket is +videó
Fényt hoz, boszorkányt mutat: Luca napja titkai
Minden népszokás rejt egy szeletet az ősi magyar lélekből. A Luca nap egyszerre ünnep és pogány hiedelmek gyűjtőhelye.
A Luca napi hagyományok a népi hiedelmek, jóslások és keresztény legendák különleges elegyét alkotják. Nézzük, hogyan látta a régiség a december 13-át!
Luca napja
Szent Luca avagy olaszosan Lucia az ókori görög természettudós és matematikus városában a szicíliai Szürakúzában született. Legendája szerint a szép lánynak több kérője akadt, de ő a szüzességet választotta. Neve a latin „lux” azaz fény szóból ered, egyes helyeken úgy is nevezték, hogy a fényt hozó, Svédországban ilyenkor mindenütt örömtüzeket gyújtottak.
A vértanú
Atyja végül eljegyzésre kényszerítette, de ő kitartott szűzi elhatározása mellett, mire a hoppon maradt vőlegény – Krisztus után a 3. században járunk – a pogány hatóságoknál feljelentette a keresztény lányt.
Válogatott kínzásokkal sem tudták megtörni, egyes elbeszélések szerint a szemét is megpróbálták kivájni illetve a máglyatűz nem fogott rajta. Végül torkon döfték, de csak akkor halt meg, miután megáldozott.
A szent vértanú egyházi ünnepnapja december 13 lett, ami a Gergely-naptár bevezetése előtti Julianus-naptár szerint az év legrövidebb nappalú napjára esett.
A régi hiedelmek szerint a hosszú sötétség több lehetőséget biztosított a boszorkányok, ártó szellemek ténykedésére, így ezt a keresztnevet nemigen adták lánygyermeknek, nehogy az gonosz szellemek a névvel együtt megjelenjenek.
Az 5. századtól tisztelt szűz mártír a vakok, szemfájósok, torokfájástól szenvedők, az utcanők és menyasszonyok védőszentje.
Időjoslás Luca napon
A teljes magyar nyelvterületen sokféle a Luca-naphoz sokféle és változatos népszokás kapcsolódik. A Luca-kalendárium szerint a Luca-nap és karácsony közötti 12 nap időjárása a következő 12 hónap időjárását jellemzi. Egy másik időjósló szokás az úgynevezett hagymakalendárium. Ez úgy készült, hogy egy fej hagymát tizenkét szeletre vágtak, majd megsózták a szeleteket. A néphit szerint az a hónap lesz csapadékosabb a következő esztendőben, amelyiknek megfelelő szelet benedvesedik.
Boszorkányles Luca székkel
Ezen a napon kezdték el készíteni csak a megszabott különféle fafajtákból faragott, három-, négy-, hat- vagy akár tizenhárom lábú Luca széket, melyben egy szög sem lehetet.
Mivel 13 darabból 13 nap alatt kellett összeállítani, a hosszú munka miatt terjedt el a szólás, hogy olyan lassan készül, mint a Luca széke. Ámde ha elkészült karácsony estére, az éjféli misén a székre állva észre lehetett venni a boszorkányokat, akik ilyenkor szarvakat viseltek.
Ha a boszorkány észrevette, hogy lelepleződött, üldözőbe vehette meglesőjét, de természetesen erre is volt megoldás. Mákot szórtak a földre, amit a gonosz szellemnek szemenként kell felszednie, ezen nyert idő alatt pedig biztonságosan haza lehetett érni.
Párválasztás és szaporaság
A jövendőbeli kiléte többféleképpen is kideríthető. A lány Lucától karácsonyig minden nap almába harapott, majd az utolsó falattal az utcára ment, és az első szembejövő fiú lett a férje. A másik tutitipp szerint e napon az eladósorban lévő lányok a számukra kedves fiúk neveit kis cetlikre írták, majd azokat külön-külön gombócokba tették bele. Megfőzték a gombócokat, és amelyik a leghamarabb feljött a víz színére, úgy hitték, az abban olvasható férfinév lesz a jövendőbelijük neve.
Luca-búzát is ültettek ezen a napon, a kicsírázott búzaszemeket a karácsonyi oltárra volt szokás tenni a templomban, a következő évi bő termésért imádkozva. Különösen a Dunántúlon elterjedt szokás ezen a napon a „lucázás” vagy ahogy nevezték: kotyolás.
Ilyenkor a falubeli gyerekek a hajnali mise (rorate) után körbejárták a házakat, és mondókákkal bő termést és jószágszaporulatot ígértek kisebb ajándékokért (almáért, dióért) cserébe.
A Luca-kenyéren és pogácsán kívül mást sütni, varrni, fonni, mosni viszont tilos volt ilyenkor, ez a nap „dologtiltó” napnak számított mivel egyrészt e napon mindenütt boszorkányok leselkednek, másrész az ekkor végzett munka ártana a jövő évi termésnek, állatszaporulatnak.
Vajon ki hal meg?
Számos helyen így Szeged-Alsóvároson és Tápén is szokás volt a lucapogácsa sütése. Tollakat szúrtak a sülő pogácsába és akié megégett, az a következő tollaspogácsa-sütést már nem élte meg. Másutt fémpénzt rejtettek a pogácsába, a baromfik jobb szaporodása érdekében.
További híreink:
