Hol kezdődött a káosz krónikája? A Nobel-díjas író szegedi fordulata
A világhírű író szegedi évei nem csak biográfiai lábjegyzetek. A város kulcsfontosságú volt a 2025-ös irodalmi Nobel-díj kapcsán.
Krasznahorkai László, a 2025-ös irodalmi Nobel-díj kitüntetettje, életútjának egyik legfeszültebb fordulópontja Szegedhez köthető. Bár az író 1973 és 1976 között a JATE Jogtudományi Kar hallgatója volt, és épp itt hagyta el a rendet és intézményes struktúrát képviselő jogi pályát, ez a negatív döntés lett az alapja disztópikus, összeomlást ábrázoló életművének. Szeged tehát nem csupán egy biográfiai lábjegyzet, hanem egy intellektuális origó, amely nélkülözhetetlen a művek megértéséhez.
Így alapozta meg a szegedi JATE az irodalmi Nobel-díj tematikáját
Krasznahorkai 1976-ban hagyta ott a jogi tanulmányait Szegeden. Ez a lépés nem csak egyszerű pályamódosítás volt, hanem a szerzői hitelesség fundamentuma is. A JATE Jogtudományi Kar – mint a formalizált rendszert képviselő intézmény – elhagyása teremtette meg a feltételt ahhoz, hogy Krasznahorkai a totalitárius, széteső közösségek írójává váljon. Az a tény, hogy a jogi pálya elutasítása éppen Szegeden történt meg, szimbolikusan a rend iránti szimpátia és a káoszélmény közötti feszültség korai személyes megtapasztalását jelenti.
Miért a szegedi kutatás a kulcs az irodalmi Nobel-díj értelmezéséhez?
A Szegedi Tudományegyetem (SZTE) a későbbiekben az életmű akadémiai recepciójának központjává vált. Különösen kiemelkedik Dr. Szabó Gábor (SZTE BTK) irodalomtörténész munkája, aki a Nobel-díj előtt megjelent, átfogó monográfiájával biztosítja az életmű legfrissebb és legmélyrehatóbb kritikai keretét.
A monográfus elemzése szerint Krasznahorkai világszemléletében az emberi centrális pozíció megrendülése a központi téma.
Ez a szegedi értelmezési keret nagymértékben meghatározza azt a kritikai nyelvezetet, amellyel a Nobel-díj indoklását ("az apokaliptikus terror közepette is képes megerősíteni a művészet erejét") Magyarországon értelmezzük.
Kincsesbánya a Móra Kollégium archívumában
Fizikai távolság és nomád életvitele ellenére Krasznahorkai négyszer is visszatért a szegedi Móra Kollégium által szervezett, rangos Móra Kollégiumi Estékre. E találkozókról hangfelvételek is fennmaradtak, amelyeket az SZTE Klebelsberg Könyvtár digitalizál. Mivel az író híresen zárkózott és ritkán nyilatkozik, a Móra Archívum felvételei felbecsülhetetlen értékű elsődleges források lehetnek a nemzetközi irodalomtörténeti kutatás számára. Ez a visszatérő gyökérkeresés igazolja, hogy a Kollégium egyfajta állandó intellektuális bázist jelentett az írónak, folytatva ezzel a Tiszatáj folyóirat által a hetvenes években képviselt, provinciális korlátokat áttörő szegedi szellemi törekvést.
A Szeged–Nobel-díjas Konfliktus
Szeged intellektuális súlyát nem csak az egyetem, hanem a kortárs irodalmi párbeszéd is megmutatja. A Nobel-díjas író Trianonnal kapcsolatos sommás megjegyzéseire adott egyik legkiemelkedőbb irodalmi válaszreakció Kollár Árpád szegedi írótól származott. Kollár a délvidéki valóság közvetlen tapasztalatából helyezte regionális kontextusba Krasznahorkai elvont kijelentéseit.
Ez az eszmecsere igazolja, hogy Szeged nem pusztán befogadóhely, hanem egy olyan kritikai metszéspont, ahol a nemzetközi irodalmi elit univerzális gondolatai ütköznek a helyi, dél-alföldi identitás és a történelmi traumák konkrét tapasztalatával.
A szegedi kötődés tehát ma is kettős súllyal bír: a biográfiai transzformáció kiindulópontja volt a JATE Jogtudományi Kar-on, ma pedig az SZTE tudományos háttere és a Móra Archívum révén a kutatás kulcsbázisa. A jövő kutatói számára kulcsfontosságú, hogy a digitalizált szegedi hangfelvételek mielőbb teljeskörűen nyilvánosságra kerüljenek, megerősítve a Dél-Alföld intellektuális szerepét a Nobel-díjas életmű globális értelmezésében.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
