Világháborús emlékművet újítottak fel Kiskundorozsmán +fotók

Megújult az I. világháborús emlékmű

Ünnepélyes keretek között avatták fel a megújult I. világháborús emlékművet Kiskundorozsmán. Ez az emlékhely a dorozsmai hősök bátorságát és áldozatát őrzi, akik életüket adták a hazáért.

Az ünnepséget Mihálffy Béla, Szeged és a Homokhátság országgyűlési képviselője nyitotta meg, aki köszönetet mondott mindazoknak, akik hozzájárultak a rekonstrukcióhoz, külön kiemelve Harkai Jánosné, a Kiskundorozsmai Lokálpatrióták Egyesületi elnökének áldozatos munkáját.

Több, mint 100 évvel ezelőtt elődeink méltó emléket emeltek a hősi áldozatoknak, most pedig, mi a hálás utókor emlékük előtt tisztelegve felújítottuk a szobrot. Új talapzatot és márványtáblákat kapott, ahol az áldozatok nevei olvashatóan látszódnak. A márványkőbe vésett neveken nemcsak nevek sorakoznak, hanem családok fájdalmai, veszteségei, közösségünk múltja és egy örök figyelmeztetés: a béke sosem magától értetődő

- fogalmazott az országgyűlési képviselő, aki hozzátette: "Az ő áldozatuk tette lehetővé, hogy ma mi szabadon élhessünk, dolgozhassunk és építhessük gyermekeink jövőjét. Különösen fontos ez a megemlékezés ma, amikor a világ újra konfliktusoktól hangos. Ezért bármikor ha elmegyünk a szobor mellett, emlékeztessen minket arra, hogy a béke érték, amelyért minden nap hálával és felelősséggel tartozunk."

Ezt követően dr. Binszki József alpolgármester tartott ünnepi beszédet, amelyben történelmi kitekintést adott az első világháború eseményeiről, majd gondolatait a megrendítő üzenettel zárta: „Soha többé háborút!”

Haág Zalán, a Csongrád-Csanád Vármegyei Közgyűlés alelnöke szintén megköszönte Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter és a kiskundorozsmai lokálpatrióták elkötelezett támogatását, hogy a szobor méltó módon őrizheti tovább a következő nemzedékek számára is a hősök emlékét.

569 dorozsmai katona vesztette életét a frontokon

Az eseményen Ruzsa Roland Kiskundorozsma kormánypárti önkormányzati képviselője is felszólalt, a beszédében a történelem tanulságaira hívta fel a figyelmet:

A Nagy Háború Magyarország minden falvából, városából, városrészéből elvitt férfiakat, kiknek – döbbenetes tény – csak a fele tért épségben haza: a másik fele elesett, súlyosan megsebesült, vagy fogságba esett. Dorozsma sem volt kivétel: 569 dorozsmai katona vesztette életét a frontokon.

Külön kitért Tisza István miniszterelnök alakjára, aki egyedül látta előre a háború pusztító következményeit:

A Nagy Háború előestéjén egyedül Tisza István ellenezte a hadba lépést. Látta, hogy a háború lehetőségei Magyarországra nézve kedvezőtlenek, politikánknak a béke és a status quo alapelveit kellett volna szolgálnia. A Német Birodalom erőteljes nyomására – ki kell mondani: zsarolására – végül fejet hajtott, s beleegyezett a támadás megindításába. Az eredményt tudjuk: Magyarország a lakosságszámához viszonyítva a negyedik legnagyobb emberveszteséget szenvedte el.

Beszédét egy sokatmondó gondolattal erősítette meg: „Legyen az háború, vagy akár a történelmünk során korábban nagy károkat okozó Tisza áradása – mindig emberek szenvedése, emberek könnye volt a következmény.”