Szomszédolás a gangon: emlék vagy Szegeden is újraéledő szokás?
A gangon zajlott az élet, ma zárt ajtók mögött lakunk. Szomszédolás régen, most és talán újra?
Régen nem kellett meghívó vagy alkalom. Csak átszóltak a kerítésen, vagy becsöngettek egy kis beszélgetésre. Ma sokan azt sem tudják, ki lakik a fal túloldalán. De mi is volt pontosan a szomszédolás és miért volt fontos?
Volt idő, amikor a „szomszédolás” nemcsak természetes volt, hanem a társas élet egyik legfontosabb formája is. Egy tál sütemény, egy kosár barack, vagy csak egy kávéra hívás: a régi generációk pontosan tudták, hogyan kell kapcsolatot ápolni azokkal, akikkel egy utcában, lépcsőházban élnek. Vidéken és városban egyaránt. Szeged kertvárosi városrészeiben – például Alsóvároson vagy Petőfitelepen – a nyitott kiskapuk és az utcafronton üldögélő szomszédok látványa nem volt ritka. Ma már inkább a kamera figyel, mint a kíváncsi Marika néni.
A szomszédolás régen: közösség és bizalom
A szomszédolás nem egyszerű látogatás volt. Inkább egyfajta „informális szociális háló”, amely a segítségnyújtásra, a pletykák cseréjére és a hétköznapi élet közös megélésére épült. Az ilyen kapcsolatok különösen fontosak voltak falun, de Szegeden is jól működtek a bérházak udvarain, gangjain, vagy épp a társasházi előterekben. Gyakori volt, hogy a gyerekekre a szomszéd nénik is figyeltek, vagy a szombati rántott hús illata nem csak több lakásba is behatolt, de meg is lett kóstolva.
És ma? Bezárt ajtók mögött élünk
A 21. század azonban változást hozott. A nagyvárosi elidegenedés, a bezárkózás és a digitalizált kommunikáció hatására sokan már nem is köszönnek a szomszédnak. Egy szegedi társasház lakója azt mondta:
A negyedik emeleten lakom, a folyósó túloldalán már nem tudnám pontosan ki lakik, van akit csak látásból ismerek a lépcsőházi összefutásokból.
Szomorú, de egyre gyakoribb tapasztalat ez. Pedig a szegedi társasházakban, kertvárosokban vagy akár új lakóparkokban is lenne lehetőség újraépíteni a közösséget – ha akarnánk.
Kellene egy kis bátorság
A szomszédolás nem kötelező, de lehetőség.
Egy beszélgetés a liftben, egy tál sütemény karácsonykor, vagy csak egy „Jó reggelt!” a lépcsőházban – ezek mind apró lépések egy barátságosabb környezet felé. Szegeden is.
Mert lehet, hogy egy napon épp az a szomszéd lesz az, aki segít, amikor elromlik a lift, eltűnik a macska, vagy csak jól jön egy kis emberi szó.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
