Égő Arany-ház: A belváros neonfénye mögött rejlő múlt
Egykori funkciója, legendája és fénye ma is vitákat kelt. Elrejtette volna a Fogadalmi templomot az Égő Arany-ház?
Pénteken az eseménydús szegedi közgyűlésen az önkormányzat helyi műemléki védelem alá helyezte a Roosevelt tér és az Oskola utca sarkán álló toronyház homlokzatán félzászló módra lobogó neonfeliratot: az „Égő Arany” cégért. A döntés nemcsak egy neonfényes retró korszakot érint, hanem reflektorfénybe helyez egy több évtizede velünk élő szegedi legendát is.
Palánk városrész átépítése
A mai toronyház helyén egykor műemléki védelem alatt álló, a palánki városrész múltját őrző épületek álltak: a klasszicista Vedres-ház, melynek földszintjén a Fülöp-féle halászcsárda működött, és a még régebbi Török-ház. Ezek egyikében lakott egy ideig Szent-Györgyi Albert is, éppen itt érte a hír Nobel-díjáról.
Az 1960-as években Szeged belvárosának átalakításába kezdtek. Borvendég Béla fiatal építész nyerte el az Oskola utca rendezésére kiírt pályázatot. Eredeti terveiben még szerepelt a két műemléki ház megőrzése, de a városi tanács 1969-ben elrendelte a lebontásukat. A hivatalos indok az volt: az olajipar megjelenése (az algyői mezők feltárása) miatt azonnali, modern lakásokat igényeltek.
Torony a dóm ellen?
A kilencszintes toronyház tervezését ismét Borvendég kapta, aki végül kompromisszumos, klinkertéglás, a dómra utaló stílusban építette meg az épületet. A városban azonban elterjedt egy legenda, miszerint az épületet azért kellett felhúzni, hogy a Stefánia felől takarja el a Fogadalmi templom tornyait. Dokumentum nem támasztja ezt alá, de tény, hogy az 1970-es években a templom látványa erősen megváltozott erről a sétányról. A legenda a két világ, az egyházi Szeged és a szocialista átalakulás szimbólikus üzenetévé vált.
Az "Égő Arany" étterem és neon
A toronyház aljában presszó és étterem nyílt, melyet az "Égő Arany" névvel illettek. A név utalt az algyői olajkútak lángjaira és egy korabeli riportkönyvre is. A presszóhoz egy iparművészeti igényességgel készült neonreklám is tartozott: egy stilizált lángot ábrázoló üst, mellette a betűkkel: "Égő Arany". Ez a neon az évtizedek alatt a város egyik vizuális jelképévé nőtte ki magát. Még akkor is fennmaradt, amikor az étterem már más néven működött. A szegediek számára már nem is a helyet jelentette, hanem egy korszakot.
Az épület napjainkban
Az évtizedek során a hely többször átalakult. A rendszerváltás után magánkézbe került, és egy ideig „Vendéglő a Régi Hídhoz” néven működött tovább, utalva a közvetlenül mellette induló Belvárosi hídra. Bár a belső berendezés és arculat változott, a szegediek közül sokan továbbra is az „Égő Arany” névvel illetik, hiszen a homlokzaton a régi neonfelirat megmaradt. Még amikor az étterem már más profilú üzletként működött, a neonfelirat akkor is ott maradt.
Az idő múlásával az Égő Arany neonja elöregedett: a csövek gázkeveréke kifakult, a fémszerkezet rozsdásodni kezdett. 2024-ben a neonfelirat felújításon esett át, most pedig műemléki védelemben részesülhet.
