Ma 145 éve egyesült Szeged és Újszeged: így változott lápvidékből városrésszé

Újszeged napja alkalmából, a 145. évfordulót ünnepelve összeszedtük, Újszeged kialakulásának és fejlődésének meghatározó történelmi pillanatait. A lápvidéktől, a gazdasági fellendülésen át a forradalom heves pillanataiig fontos szerepet játszott Szeged történetében a Maros torkolati vidéke, végül egyesülvén kialakult a ma ismert alföldi város.

Újszeged, a Maros torkolati vidéke 1880 óta Szeged része. A település középkori és hódoltsági múltjáról semmilyen adatunk nincs, még azt sem tudjuk, mikor kezdték el Újszegednek nevezni a területet. Újszeged jelentősége az 1699-es karlócai béke után kezdett megnőni, amikor a Temesköz egy ideig még török kézen maradt. Ekkor alakult meg a tiszai és marosi határőrség, amelynek Szeged volt a székhelye.

Savoyai Jenő 1716-os péterváradi győzelme, illetőleg az 1718-as pozsareváci béke értelmében a török kénytelen volt lemondani utolsó magyarországi birtokairól is. Sajnos, azonban a Temesköz, így tehát Újszeged is Bánát néven egészen 1779-ig katonai közigazgatás alatt marad és közvetlenül Bécsből kormányozták.

Lápvidékből Szeged része

Pillich Kálmán visszaemlékezései szerint még 1780 táján is hatalmas lápvidék volt. Egy 1773-ból származó hivatalos följegyzés szerint csupán 14 háztelekből állott. Ehhez még határőri kiváltságok alapján 1-1 hold kertföld járult. Ezek voltak a gewehrscheinista telkek. Ezért csak csekély járandóságot kellett fizetni.

1781-ben Szeged városa a királyi kamarától a kincstárnak adott jelentős kölcsön, továbbá még 180 ezer forint bérösszeg fejében 25 évre zálogbirtokba vette a szőregi uradalmat, amelyhez Újszeged is hozzátartozott. Helybeli dohánykertészekkel telepítette be a hozzátartozó Szentivánt, Gyálát, Térvárt.

Átkelés a Tiszán, avagy Szeged hídjai

A Város az állandó forgalom biztosítására Vedres István terve szerint Szőreg és Újszeged között, a torkolati mocsárvilág fölött hatalmas fahidat építtetett.

A megnövekedett átkelő forgalom lebonyolítására nagyjából a mai Belvárosi híd vonalában, vagy kissé délebbre állt a hajóhíd. Reizner Jánostól csak annyi maradt fenn, hogy 1782-ben a bérlete 2800 forint volt. Nem tisztázza, hogy mikor készült. A Szegedet és Újszegedet összekötő híd helye egyben megegyezett a hajdani palánki kompjárás helyével és 1883-ig állt.

Kényszerű cserétől a növekedésig

1836-ban Szeged városának Újszeged megtartása fejében le kellett mondania Öttömös birtokáról. A csere idejében Újszegeden még mindig csak 13 ház állt. Ezt követően kezdtek épülni új házak, valamint raktárak. 1877-ben már 111 háza volt, lakosainak száma pedig 843. Ezek is inkább cselédek, alkalmazottak. 

Csak 120 hold a magánbirtok, a többi Szeged város köztulajdona, amelyet szegediek, főleg alsóvárosiak béreltek. Ügyeikben a járási székhelyre, Törökkanizsára, illetőleg a megyei székvárosba, Nagybecskerekre voltak kénytelenek fáradni.

Újszeged a szabadságharc idején

Theodorovics császári tábornok szerbjei február 11-én bevonultak Újszegedre, ahonnan a Várost ágyúzni kezdték. Délután a sópajták táján felsővárosi nemzetőrök tisztjeik intelme ellenére nekivágtak a szakadozó jégtábláknak, és hatalmas vakmerőséggel átkeltek a Tiszán, majd a hirtelen támadással a szerbeket kiverték Újszegedről. Pár nap múlva Szőreg is magyar kézre került. 

A szabadságharc további újszegedi eseményei közé tartozik, hogy július 28-án reggel irtózatos robbanás történt Újszegeden

Július utolsó napjaiban a kormány, augusztus 1-én pedig a honvédség is elhagyta Szegedet. Haynau 3-án szállta meg Szegedet, még aznap Újszegedet is. A honvédség súlyos veszteséggel kénytelen volt visszavonulni.

Újszeged elnevezései

Újszeged különböző részeire számos elnevezést használtak. Legrégebbi feljegyzésekben főleg a szlávos Királica (kralica = királyné), Királyi tér elnevezéssel találkozhatunk. Később, a Bánáthoz való csatolása miatt Bánátnak hívták.

- írta Dugonics András.

Az újszegedi származású Bakay Nándortól följegyzett mondai hagyomány, illetőleg magyarázat szerint maga Mária Terézia vette el az úgynevezett gewehrscheinistaktól a földet és adta Szegednek. Bakay elmondja, hogy szépapja, Pintér Gergely volt valamikor az őrmesterük. Az öreget azzal vádolták, hogy pár sárga szattyán csizmáért adta oda Mária Teréziának az újszegedi gewehrscheinisták földjét, a királynő azután Szegednek ajándékozta. Az újszegediek pereskedtek a föld elajándékozása ellen, de végül Szeged kezén maradt a földterület.

Az 1879. évi nagyárvíz, amely Rókus felől tört be Szegedre, Újszegedet megkímélte. 

A baj bekövetkeztekor megindult a népáradat a hajóhídon, illetve a vashídon, vagyis az 1858-ban épített vasúti hídon Újszegedre. A menekülő szegedi lakosság ezt követően Aradon, Temesváron és Nagybecskereken kapott menedéket.

Az átkelés 1914 előtt gyalogosoknak 4 fillér volt. E hídpénz lerovása úgy történt, hogy a pénzért váltott, pléhgaras néven emlegetett bádoglapot pár lépéssel odébb urnába kellett beledobni. Újszegedről visszajövet nem kellett fizetni. A vám 1930 táján szűnt meg.

Újszeged hivatalos neve a nagyárvíz után Erzsébetváros lett, felújított ligetéből pedig Erzsébet-liget, Erzsébet királyné után.