Városrészek: Újszeged története II. rész

Városrészek sorozatunk előző részében Újszegeddel kezdtünk foglalkozni, ahol többek között kitértünk az egykori hajóhídra, valamint a százlábú hídra, illetve arra, miért nevezték sokáig Újszegedet Bánátnak és hogy csupán 1781-ben vette még a bécsi udvartól Szeged a szőregi uradalmat, amelyhez Újszeged is hozzátartozott. A jelentős összegért cserébe 25 évre vehette zálogbirtokba.

Az Újszeged-szőregi uradalom valóságos kincsesbányája volt Szeged városának. Érthető tehát, hogy a zálogot továbbra is, a lejáró negyedszázad után is meg szerette volna tartani. Hogy a lakosság ragaszkodását biztosítsa, az udvari kamaránál eljárt, hogy Újszegedet a király mezővárosi rangra emelje. Ez 1796-ban meg is történt, ami egyben vásártartási jogot is jelentett.

1836-ban Szeged városának Újszeged megtartása fejében le kellett mondania Öttömös birtokáról. A csere idejében Újszegeden még mindig csak 13 ház állt. Ezt követően kezdtek épülni új házak, valamint raktárak. 1877-ben már 111 háza volt, lakosainak száma pedig 843. Ezek is inkább cselédek, alkalmazottak. A lakosság a palánki Dömötör-templom híve és Szegeden temetkeztek. Csak 120 hold a magánbirtok, a többi Szeged város köztulajdona, amelyet szegediek, főleg alsóvárosiak béreltek. Ügyeikben a járási székhelyre, Törökkanizsára, illetőleg a megyei székvárosba, Nagybecskerekre voltak kénytelenek fáradni.

Theodorovics császári tábornok szerbjei február 11-én bevonultak Újszegedre, ahonnan a Várost ágyúzni kezdték. Délután a sópajták táján felsővárosi nemzetőrök tisztjeik intelme ellenére nekivágtak a szakadozó jégtábláknak, és hatalmas vakmerőséggel átkeltek a Tiszán, majd a hirtelen támadással a szerbeket kiverték Újszegedről. Pár nap múlva Szőreg is magyar kézre került. Az eseményről egykorú szegedi népirat is megemlékezik, amelynek elejét jellemzésül itt idézzük:

A szabadságharc további újszegedi eseményei közé tartozik, hogy július 28-án reggel irtózatos robbanás történt Újszegeden: a várból az újszegedi Zsótér-raktárba átszállított 60 mázsányi puskapor felrobbant. 

— írta az esetről Reizner János.

Július utolsó napjaiban a kormány, augusztus 1-én pedig a honvédség is elhagyta Szegedet. 3-án Haynau szállta meg a Szegedet, még aznap Újszegedet is. A honvédség súlyos veszteséggel kénytelen volt visszavonulni. 

Újszeged elnevezései

Újszeged különböző részeire számos különböző elnevezést használtak. Legrégebbi feljegyzésekben főleg a szlávos Királica (kralica = királyné), Királyi tér elnevezéssel találkozhatunk, később, a Bánáthoz való csatolása miatt Bánátnak hívták. 

- írta Dugonics András. 

Az újszegedi származású Bakay Nándortól följegyzett mondai hagyomány, illetőleg magyarázat szerint maga Mária Terézia vette el az előző részben említett gewehrscheinistaktól a földet és adta Szegednek. Bakay elmondja, hogy szépapja, Pintér Gergely volt valamikor az őrmesterük. Az öreget azzal vádolták, hogy pár sárga szattyán csizmáért adta oda Mária Teréziának az újszegedi gewehrscheinisták földjét, a Királicát. A királynő azután Szegednek ajándékozta. Az újszegediek pereskedtek a föld elajándékozása ellen, de végül Szeged kezén maradt a földterület.