Az SZTE kutatói a parajdi sós hullám nyomában

A Szegedi Tudományegyetem (SZTE) Földrajz- és Földtudományi Intézetének kutatói hallgatók bevonásával követték nyomon a Parajdról érkező sós víz levonulását a Maros magyarországi és a Tisza szegedi szakaszán. Az előzetes mérések megnyugtató eredményt hoztak, a mért értékek egy esetben sem közelítették meg a folyókra vonatkozó hazai határértékeket – közölte a Szegedi Tudományegyetem.

A sós víz útja

A parajdi sóbánya környékén kibontakozó környezeti katasztrófa újabb fordulatot vett, miután a bányába betörő víz feltöltötte a tárnákat, így lehetővé tette a sós víz visszajutását a Korond-patak völgyébe. 

A román vízügyi hatóságok a múlt héten értesítették magyar társszervezeteiket arról, hogy nagy mennyiségű, magas sókoncentrációjú víz indult meg a Maros folyó irányába. Ezt a vizet a mellékfolyókon található tározók vizével hígítják. A román szakemberek péntek este 21 órára becsülték a megnövekedett sótartalmú víz Magyarországra érkezését.

Az SZTE gyors reagálása és a vizsgálatok indítása

A péntek reggeli hírre az SZTE IKIKK Akkreditált Laboratóriumi Műszerközpontja keretében működő Talaj- és Vízvizsgálati Laboratórium szakemberei gyorsan reagáltak.

 Külön érdekesség volt, hogy a vizsgálatok a tiszavirágzás idejére estek.

– magyarázta Sipos György, az SZTE Természet- és Környezetföldrajz Tanszék vezetője és a Műszerközpont szakmai vezetője. Hozzátette, a hallgatók már elsajátították a vízmintagyűjtés menetét, és a tudásuk felfrissítéséhez rövid videók is készültek számukra.

A gyors tervezés és szervezés után hat ponton indultak meg a mérések, az első mintagyűjtésre péntek este hatkor került sor. Szombaton és vasárnap további 3-3 alkalommal gyűjtöttek mintákat.

Az eredmények és a sós víz útja a folyóban

A mérések elsődleges célja a vízminták vezetőképességének meghatározása volt, amely a sótartalom függvényében változik. Az előzetes eredmények azt mutatták, hogy a mért értékek egy esetben sem közelítették meg a közepes és nagyobb folyókra vonatkozó hazai határértéket (900 µS/cm).

– értékelte az adatokat Filyó Dávid laboratóriumi mérnök, aki a laboratóriumi méréseket végezte.

Megfigyelték, hogy a Tiszába érkezve valamelyest hígult a víz, de a Bertalan-hídnál a Maros felőli oldalon még mindvégig magas maradt a sótartalom. Lejjebb ugyan érezhetően csökkent a sós víz hatása, de itt is kismértékű emelkedést tapasztaltak.

– tette hozzá Sipos György. 

Elmondása szerint a mért legmagasabb értékek az alapértékeket 50 százalékkal haladták meg. Hozzátette, hogy a Tisza esetében a termálvíz és a tisztított szennyvíz bevezetése miatt a természetesnél magasabb értékek is megfigyelhetők.

További vizsgálatok és a jövő

Az adatok, valamint a Romániából érkező hírek alapján a kutatók a továbbiakban is szeretnék nyomon követni a sókoncentráció változását. A sótartalom mérése mellett további vízkémiai elemzéseket is terveznek, és nemcsak vízmintákat, hanem a víz szintjében lévő iszapból is gyűjtöttek mintákat. Ezek elemzése azonban több időt vesz igénybe.

A mintavételezésben és elemzésben részt vevő SZTE hallgatók – Dömötör Zétény, Árgyelán Dávid, Torma Ottó és Németh Kristóf – kulcsfontosságúak voltak a vizsgálat sikeréhez. Munkájuknak köszönhetően a szakemberek pontos képet kaphattak a sós víz terjedéséről és annak hatásairól a magyarországi folyószakaszokon.