A Szegedi Városi Múzeum története IV. rész

A cikksorozatunkban a Városi Múzeum megalakulásának körülményeit, igazgatóit és a gyűjtemények alakulását mutattuk be, most pedig a Móra Ferenc múzem szerepét feszegetjük a városlakók életében betöltött szerepéről.

A Móra Ferenc Múzeum kezdettől fogva nem pusztán a tárgyak raktára, hanem a város pezsgő kulturális életének központja is. A „Kultúrpalota” megnyitása óta a szegediek büszkeséggel tekintenek az épületre: hamar a város jelképévé vált, előtte generációk fotózkodtak szívesen, legyen szó ünnepi csoportképről, gyors látogatásról, vagy akár csak egy "szelfiről".

A múzeum előtti szökőkút és a lépcsős főbejárat közkedvelt találkozóhely, a palota impozáns háttere pedig számtalan családi emlékfotón feltűnik.

Az intézmény a 20. század folyamán rendszeresen helyet adott nagyszabású rendezvényeknek, kiállításoknak és ünnepségeknek, amelyek gyakran tömegeket vonzottak.

A legnagyobb kiállításmegnyitókra mindig érkeztek „nagy emberek” is – nem egyszer miniszterek vagy más országos hírű személyiségek nyitották meg a tárlatokat, ezzel is emelve a város rangját.

1920-ban alakult meg a Szegedi Múzeumbarátok Egyesülete, amely a lelkes polgárok összefogásával támogatta a múzeumot, és máig fontos kapocs a helyi közösség és a múzeum között.

Az intézmény különféle közművelődési programokkal – múzeumpedagógiai foglalkozásokkal, előadásokkal, nyári táborokkal – igyekezett mindig is bevonni a város apraja-nagyját. A Móra Ferenc Múzeum így nem csak őrzi a múlt emlékeit, hanem aktív formálója Szeged kulturális identitásának és közösségi életének is.