
Fejlődés a századfordulón és a két világháború között
A cikksorozat első részében a Szegedi Nemzeti Színház megalakulásának körülményeit és korai éveit mutattuk be, most a második részben pedig annak századfordulós fejlődésére térünk ki.
A 19–20. század fordulóján a szegedi színház műsora az egymást váltó igazgatók munkája nyomán egyre sokszínűbbé vált. 1889-től Makó Lajos művelt színházi szakember vezette az intézményt, aki modern francia drámákat is bemutatott a hagyományos Shakespeare- és Molière-művek mellett, sőt népszerű olasz operákat is színre vitt.
A századfordulóra már neves színművészek is felléptek Szegeden, köztük Hegedűs Gyula. Makó Lajos 1908-as halála után utódai látványos vendégjátékokkal igyekeztek fenntartani a közönség lelkesedését – ekkor lépett fel vendégként például Fedák Sári is Szegeden.
A század első évtizedeiben rangos szegedi írók (Tömörkény István, Juhász Gyula) írtak darabokat a színpadra, sőt 1909-ben megszületett az első helyi opera is (A faluni bányász). 1919-ben Juhász Gyula költő vezette rövid ideig a színtársulatot.
Az első világháború és Trianon után a közönség érdeklődése drasztikusan visszaesett: a legjobb előadások is gyakran félházzal mentek.
Egymást követő igazgatók próbálták életben tartani az intézményt, nagyoperák színrevitelével is – sőt 1923-ban itt tartották Pietro Mascagni A kis Marat operájának ősbemutatóját. Hiába vendégszerepeltek neves művészek, a válságot végül csak az oldotta meg, hogy 1926-ban a város saját kezébe vette az irányítást.
1926-ban a város átvette a színház fenntartását: Tarnay Ernő és Kürthy György vezetésével fiatal tehetségeket szerződtettek (például Jávor Pált és Kiss Manyit), és vendégjátékokra hívtak meg fővárosi színészeket. A repertoár megújult, az operajátszást pedig költségtakarékossági okokból ideiglenesen szüneteltették.
1933-tól 1939-ig Sziklai Jenő igazgató új lendületet hozott: stabilizálta a színház anyagi helyzetét, és országos figyelmet vívott ki azzal, hogy Szegeden mutatta be először Magyarországon Kálmán Imre Őrdöglovasát és Lehár Ferenc Szép a világát.
A harmincas években Klebelsberg Kunó támogatásával elindult a Szegedi Szabadtéri Játékok hagyománya is: 1931-től a Dóm téri nyári fesztivál a város kulturális életének csúcspontja lett.
E nyári játékokon számos neves művész megfordult Szegeden. A virágzó időszaknak a második világháború vetett véget: a frontok közeledtével a színház működése beszűkült, majd a háború utolsó éveiben teljesen szünetelt.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.