A Szegedi Nemzeti Színház története II. rész
Fejlődés a századfordulón és a két világháború között
A cikksorozat első részében a Szegedi Nemzeti Színház megalakulásának körülményeit és korai éveit mutattuk be, most a második részben pedig annak századfordulós fejlődésére térünk ki.
A 19–20. század fordulóján a szegedi színház műsora az egymást váltó igazgatók munkája nyomán egyre sokszínűbbé vált. 1889-től Makó Lajos művelt színházi szakember vezette az intézményt, aki modern francia drámákat is bemutatott a hagyományos Shakespeare- és Molière-művek mellett, sőt népszerű olasz operákat is színre vitt.
A századfordulóra már neves színművészek is felléptek Szegeden, köztük Hegedűs Gyula. Makó Lajos 1908-as halála után utódai látványos vendégjátékokkal igyekeztek fenntartani a közönség lelkesedését – ekkor lépett fel vendégként például Fedák Sári is Szegeden.
A század első évtizedeiben rangos szegedi írók (Tömörkény István, Juhász Gyula) írtak darabokat a színpadra, sőt 1909-ben megszületett az első helyi opera is (A faluni bányász). 1919-ben Juhász Gyula költő vezette rövid ideig a színtársulatot.
Az első világháború és Trianon után a közönség érdeklődése drasztikusan visszaesett: a legjobb előadások is gyakran félházzal mentek.
Egymást követő igazgatók próbálták életben tartani az intézményt, nagyoperák színrevitelével is – sőt 1923-ban itt tartották Pietro Mascagni A kis Marat operájának ősbemutatóját. Hiába vendégszerepeltek neves művészek, a válságot végül csak az oldotta meg, hogy 1926-ban a város saját kezébe vette az irányítást.
1926-ban a város átvette a színház fenntartását: Tarnay Ernő és Kürthy György vezetésével fiatal tehetségeket szerződtettek (például Jávor Pált és Kiss Manyit), és vendégjátékokra hívtak meg fővárosi színészeket. A repertoár megújult, az operajátszást pedig költségtakarékossági okokból ideiglenesen szüneteltették.
1933-tól 1939-ig Sziklai Jenő igazgató új lendületet hozott: stabilizálta a színház anyagi helyzetét, és országos figyelmet vívott ki azzal, hogy Szegeden mutatta be először Magyarországon Kálmán Imre Őrdöglovasát és Lehár Ferenc Szép a világát.
A harmincas években Klebelsberg Kunó támogatásával elindult a Szegedi Szabadtéri Játékok hagyománya is: 1931-től a Dóm téri nyári fesztivál a város kulturális életének csúcspontja lett.
E nyári játékokon számos neves művész megfordult Szegeden. A virágzó időszaknak a második világháború vetett véget: a frontok közeledtével a színház működése beszűkült, majd a háború utolsó éveiben teljesen szünetelt.
