Múltidéző: Napra pontosan harminc évet ugrunk az időben egy szegedi sétára

Napra pontosan harminc éves, 1994 november 4-i „videós sétánk” a Mars térről indul, akkor még a Mikszáth Kálmán utca sarkán élelmiszerüzlet volt, az a néhány másodperc, ameddig belesünk az utcába (sajnos) nagyjából ugyanazt a képet mutatja, mint ma. Nem úgy, mint a következő snittektől a Kárász utca. Ekkor még a „régi formáját” mutatja az utca, a díszburkolatnak még nyoma sincs, két oldalon járda, középen útpálya-természetesen az utóbbit is már csak gyalogosok használják. Az aszfalton a régi, mozaik hirdeti, hogy a Klauzál tér sarkán nem bank, hanem élelmiszerüzlet van-nem önkiszolgáló, hanem blokkos rendszerű. A bolt előtt pedig egy dél-amerikai zenész kínálja portékáját, és ad hangulatot a hűvös őszi péntekhez. Abban az időben ez mindennapos volt. A Klauzál térre még bemehettek az autók, a tér közepén parkolni is lehetett, ezt később látjuk a filmben is. Ami szembetűnő: egy átlagos péntek délutánon milyen nyüzsgő élet volt a Szeged sétálóutcáján, üzletről, üzletre jártak az emberek-ez ma már a múlt... A sarki gyorsétteremnek még terasza volt, ennyi maradt a korábbi gyorsbüféből, a Korzóból-igaz már tető nélkül. 

A Dóm téret akkor újították meg először, már nincs ott a szabadtéri állandó nézőtere. A Palánk a mai arcát mutatja, ahogy a Roosevelt térre is könnyen ráismerhetünk. Egy vágás és már a Mérey utcában járunk. A Zrinyi Ilona Általános Iskola és az utca képe sem változott sokat, csupán az utca végén, a szolgáltató ház boltjai cseréltek gazdát és ezzel nevet is. 

Újabb ugrás, és Alsóvárosról haladunk a Belváros felé a Boldogasszony sugárúton. A Hősök kapuja még kopottas és a freskókat még a barna festék takarja, azokat még nem restaurálták. A villamos még a régi, FVCSM-2, azaz „Bengáli”, ahogy a rakpart is a régi,már ami a partfalat illeti, sajnos akkor és azóta sem lett Szeged főutcája… A Royal szálló előtt még autók jártak, ahogy a Kölcsey utca Kárász utca sarkán is zebrán kellett átmenni, miután a sétálóutcát autóút keresztezte.