A Vértó története és átalakulása Szegeden + képek

A Vértó, más néven Vöröskereszt-tó, egy kis méretű állóvíz Szegeden, Rókus külső részén. Az elnevezés eredete homályos, de Bálint Sándor szerint a közeli vágóhídról kifolyó véres víz festette vörösre a tó vizét, így keletkezett a Vértó elnevezés.

A tó környezete különösen nyugodt és csendes, ideális helyszín a kikapcsolódásra és a feltöltődésre. A tó körüli futópálya népszerű a sportolók körében, hiszen a természet közelsége és a szép kilátás motiválóan hat a futókra. Az itt eltöltött idő nemcsak a fizikai aktivitásra, hanem a mentális feltöltődésre is kedvező hatással van. A Vértó körüli séta vagy futás során a látogatók élvezhetik a friss levegőt és a természet szépségét.

A tó hivatalos neve a 20. század elején már Vöröskereszt-tó volt, de a köznyelvben a Vértó név maradt elterjedt.

A Vértó az első katonai felmérés térképein kisebb vízfelületként szerepelt, és az 1860-as évekre a második katonai felmérés is hasonló képet mutatott. A harmadik katonai felmérés térképein a tó korabeli formája a legteljesebben rajzolódott ki. A 20. század közepén a tó rossz hírű területként szerepelt a sajtóban, és 1912-ben a város kormányzata a Vértó feltöltése mellett döntött. 

A Vértó mesterséges tóként záportározóként működött, ahova a környékbeli lakótelepekről összegyűjtött csapadékvizet vezették be. Az állapota a 2000-es évek végére leromlott, a meder növényekkel benőtt, és a tó mellett található, eredetileg záportározóként funkcionáló dombot ekkor alakították ki emlékhelynek, ahova számos országból érkeznek érdeklődők minden évben.

A Szegedi Vízmű Zrt. 2009 végén elrendelte a tó leeresztését és mederrendezését. A tó medrét teljesen kikotorták, partját rendezték, és az elburjánzott vízinövényeket kitermelték.

A Vértó története tehát a változások és a megújulás jegyében telt, és a jövőben is fontos szerepet játszhat Szeged vízgazdálkodásában.