Kezdeményezik a Petőfi-telepi Művelődési Ház átnevezését

A négy korszakon átívelő szegedi polgármester

Somogyi Szilveszter (Szeged, 1872. - Szeged, 1934.) 1881–89 között a szegedi piarista gimnáziumba járt, majd a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karán szerzett jogi doktorátust. 1902-ben alügyész lett szülővárosában. 1902-ben Szegeden feleségül vette Staud Kornélia Erzsébet Máriát, házasságukból egy fia született.

1907-ben Szeged város királyi ügyészévé nevezték ki, a szegedi törvényszék mellett működő ügyészi szervezetben. A jó szervező készségű fiatalembert a főispán még ugyanezen évben kinevezte a város rendőrkapitányává. Somogyi a városi rendőrséget korszerű mintatestületté szervezte. Vidéken ő állította fel az első rendőri bejelentő hivatalokat, ezen kívül az ő nevéhez fűződik Szeged város köztisztasági hivatalának megszervezése is. Ugyanebben az évben átlépett a városi közigazgatás szervezetébe, és Szeged város rendőrfőkapitányává nevezték ki.

1915.ben elhunyt Szeged polgármestere, dr. Lázár György aki 1904 óta vezette a várost. Utódjául a közgyűlés dr. Somogyi Szilvesztert, az addigi rendőrfőkapitányt választotta meg. Az új polgármester feladatait a második évébe lépett világháborús helyzet határozta meg. Az 1918 októberi forradalom után is hivatalában maradt, megpróbált alkalmazkodni a változott körülményekhez. 1918. novemberében az előnyomuló szerbek elfoglalták Újszegedet, erőszakos intézkedéseik tovább nehezítették a város élelmiszer- és fűtőanyag-ellátását. 1918. decemberében Szeged francia katonai megszállás alá került, ez sajátos politikai helyzetet teremtett.

1919 márciusában, a Tanácsköztársaság kikiáltása után a városi Munkástanács félreállította Somogyit és több városi és megyei főtisztviselőt. A direktórium csak néhány napig működött. A bolsevik hatalomszerzési kísérletet látva a francia katonaság március 24–27 között átvette a város ellenőrzését. Charpy tábornok, katonai kormányzó 1919. március 27-én a Szeged élére polgári direktóriumot állított, élén Dettre János volt kormánybiztossal, Somogyi Szilveszter volt polgármesterrel és Tabódy Zsolt honvéd ezredessel, volt kerületi parancsnokkal és Szegedet semleges várossá nyilvánították. A Tanácsköztársasághoz hű aktivisták, tisztségviselők elhagyták a várost.

1919 áprilában Szegeden megkezdődött az ellenforradalmi szervezkedés. Április 24-én Szegedre érkezett Gömbös Gyula, a Bécsben megalakult Antibolsevista Comité képviselője. Charpy tábornok, katonai kormányzó megszüntette a város semlegességét, Bétrix ezredes városparancsnok május 5-én elmozdította a város vezetéséből Tabódy Zsolt ezredest és Dettre Jánost is, de Somogyi (ezúttal a francia katonai hatóság akaratából) a helyén maradhatott. Somogyi Szilveszter a város érdekében jó személyi kapcsolatokat tartott fenn az ellenforradalmi vezetőkkel.

1919. május 31-én Szegeden megalakult Károlyi Gyula kormánya, amelyben Horthy Miklós kapta a hadügyminiszteri tárcát. A mérsékelten konzervatív, óvatosan politizáló Somogyi 1919 júniusában közzétette a sajtóban, hogy ő maga is belépett a szerveződő Nemzeti Hadseregbe és mindenkit felhívott, kövesse példáját. 1919. július 5-én a szegedi színházban Horthyt a Magyar Országos Véderő Egyesület díszelnökévé, majd július 13-án a Nemzeti Hadseregfőparancsnokává nevezték ki.

A Vörös Hadsereg tiszai offenzívájának összeomlása után, augusztus 5-én Horthy csapatai Szegedről indultak a Dunántúl és Budapest birtokba vételére.A Nemzeti Hadseregbe belépésre felszólító júniusi kiállása révén Somogyi az augusztusi hatalomváltás után is megmaradhatott hivatalában. A francia megszálló csapatok 1920. március 1-jén vonultak ki Szegedről.

Somogyi sikeresen tisztázta magát a forradalmi időkben játszott szerepével kapcsolatban, újult erővel folytatta munkáját a határvárossá lett Szegedért. A város igen nehéz gazdasági helyzetbe jutott, elvesztette iparának hátországát (a Bácskát, a Bánátot és a Temes-vidéket).

1921-ben a szerbek kiszorításával Szeged és Újszeged újra egyesült.

1923-ban Szeged a (Csonka) Csanád vármegyei püspöki egyházmegye székhelye lett. Horthy kormányzó hathatós segítségével a város 1923-1925-ben igen jelentős állami támogatást kapott az amerikai ún. Speyer-kölcsönökből, ez Szeged városának 362000 dollárt jelentett. Az elcsatolt területekről menekülő tömegek miatt lakásínség állt elő, ezen Somogyi 1922-ben telkek osztásával próbált enyhíteni (Somogyi-telep).

Intenzíven dolgozott a Kolozsvárról Szegedre menekített Ferenc József Tudományegyetem új otthonának megteremtésén. Az új egyetemi épületek létrehozásáért 1926-ban az egyetem díszdoktorává avatta. Később bronztáblát avattak az egyetem szegedi alapításának emlékére, amelyet az Aradi vértanúk terén álló egyetemi épület falában helyeztek el, ezen Somogyi egész alakos domborműve látható.

Nagy léptékű közmunkákat, lakásépítéseket kezdeményezett, hogy a város nehéz helyzetbe jutott iparosait segítse. A város és a tanyavilág összekötésére gazdasági kisvasutat építtetett, ennek pénzügyi forrását is a Speyer-kölcsön adta. 

Folytatták a háború miatt félbehagyott Fogadalmi templom építését, amely az új püspökség (átmenetinek hitt) főtemploma lett. 

A gazdasági világválság miatt 1928–29-ben textilipari sztrájkok, bankcsődök okoztak újabb és újabb nehézségeket. 

1929. december 7-én a város Törvényhatósági Bizottságának tisztújító közgyűlésén dr. Somogyi Szilvesztert újabb 10 évre megválasztották Szeged polgármesterévé. Somogyi

Szilveszter polgármester 1934. május 11-én hunyt el szülővárosában. Az újonnan épült szegedi dóm kriptájába temették .