Ritkán látott képekkel és korabeli újságcikkekkel idézzük fel a szegedi troli 1979-es átadóját
Eleinte két villamosjeggyel is lehetett utazni az első szegedi trolivonalon, amelyet ma negyvenöt évvel ezelőtt, 1978. április 29-én avattak fel. A jeles napot megelőzően a városban folyamatosan zajlott az elkészítő munka, amit a Délmagyarország fotósai folyamatosan dokumentáltak, és az akkori újságok is rendszeresen beszámoltak a vonal építéséről és természetesen átadásáról is.
Az első szegedi trolivonal megörökölte villamos „elődjének” a járatszámát. A belvárost Újszegeddel összekötő 5-ös villamost 1969 januárjának utolsó napján, a szegediek tiltakozása ellenére bezárták, mivel az zavarta a város egyetlen hídjának forgalmát. Tíz évvel később, az első trolivonal Tiszán túli végállomása is a Gyermekkorháznál volt, ami tulajdonképpen az akkor még komoly vasúti forgalmat lebonyolító Újszeged vasútállomás nevet is kaphatta volna. A villamos nyomvonalától eltérően a troli a Bartók térről indulva a Széchenyi téren át érkezett a Belvárosi hídhoz, ahonnan Újszegeden jobbra fordulva a Vedres utcán át Csanádi utcát érintve érkezett a végállomásra. Ezzel a trolibusz kiszolgálta a hetvenes években panelházakkal bővített Odessza lakótelepet is. A felsővezeték tartóoszlopait már az átadás előtti évben elkezdték telepíteni, ehhez az utcai villanyoszlopokat is meg kellett magasítani.
A korabeli Délmagyarország egy héttel az átadás előtt címoldalon számolt be arról, hogy április 23-án, délután feszültség alá helyezik a felsővezetéket.
A trolibusz vezetőknek jelentkezők képzése folyamatos volt, elméleti és gyakorlati oktatást kaptak, amiért Budapestre kellett utazniuk, ott találkozhattak először „közelről” trolibusszal.
Az első troli csak néhány nappal az átadás előtt, április 23-án érkezett Szegedre. A 9-111-es pályaszámú szovjet gyártmányú ZIU 9-es saját keréken, vontatva „cammogott” Szegedre, 20 km/h-s sebességgel-számolt be róla a Délmagyarország. Bár ez volt az első troli, a hivatalos átadón a 9-112 és a 9-114-es pályaszámú jármű várta az utasokat.
Az első trolit, miután alaposan átvizsgálták és felkészítették az indulásra, április 25-én késő este, az éj leple alatt megjáratták Szegeden, ezek voltak az első nem hivatalos troli kilométerek a városban. A próbajáratok az átadóig éjszaka közlekedtek a városban, természetesen még utasok nélkül.
A kezdeti időszakban még nem volt kiépített felsővezeték a Pulz utcai trolibusz-telephelyig, ezért éjszakánként a Gyufagyártól teherautóval vontatták be a trolibuszokat a garázsba, egészen 1979. október 1-ig, amikor a Bakay Nándor utca és a Bartók tér között elindult az 5A trolibusz.
Április 29-én a Széchenyi térnek, a Nagy Jenő és Károlyi utca közötti szakaszán gyülekezetek a szegediek, hogy hogy birtokukba vegyék a város új csodáját. „A szemerkélő esőben is több ezren voltak tegnap, vasárnap délelőtt kíváncsiak arra, milyen is az, ha egy városban útjára bocsátják a kísérleti trolibuszvonal első kocsijait. A Széchenyi tér, mely ezúttal az avatóünnepség színhelye volt, már május elsejei díszben várta a kíváncsiakat, s az ünnepségre meghívott vendégeket, köztük Molnár Jánost, a KPM tanácsi főosztályának vezetőjét, Arató Árpádot, a Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezetének titkárát, dr. Győrffy Lászlót, a megyei pártbizottság képviselőjét, Berta Istvánt, a városi pártbizottság titkárát, Papp Gyulát, Szeged tanácselnökét, Gulyás Antalt, a megyei tanács osztályvezetőjét, a budapesti és a vidéki közlekedési vállalatok képviselőit”- írta a Délmagyarország másnap az átadóról.
A trolivezetők felsorakoztak a hivatalos útjára várakozó két trolibusz mellett, a legelső kocsi kormányánál Gombos Mária, a trolibuszvezetők csoportvezetője és oktatója ült, a második trolibuszt pedig Szabó Károly vezette.
A szegediek az átadás napján ingyenesen „trolizhattak”. Az utasok arról meséltek, hogy a trolin jobban kellett kapaszkodni, mint a buszokon, a vezetők pedig azt tapasztalták, hogy a buszoknál hamarabb gyorsul és könnyebben áll meg a jármű.
Még nem meggypiros volt, és két villamosjeggyel is lehetett rajta utazni
Az 5-ös troli az átadás után a Bartók Béla tér, Attila utca, Nagy Jenő utca, Széchenyi tér, Híd utca, Vedres és Csanádi utca útvonalon ért a gyerekkórházi végállomásra, Újszeged felé a végállomások között három, a város felé négy megállója volt. Naponta 4 óra 30 perctől 23 óra 10 percig közlekedett, munkanapokon a reggeli és a délutáni csúcsforgalomban 5 percenként, azon kívül és munkaszüneti napokon pedig 10 percenként járt. Az első vonalon összesen 9 troli állt forgalomba, színük a később használt meggypirosnál halványabb, narancssárgás árnyalatú volt.
A trolijegy, ahogy a buszjegy, 2 forintba került. Lehetett külön trolibérletet vásárolni 40 forintért, az összvonalas bérlet 100 forint volt, a nyugdíjas- és tanulóbérlet mindkét esetben félárért volt váltható. A jeggyel eleinte még volt egy kis bizonytalanság, ezért két villamosjegyet is elfogadtak az SZKV-ellenőrök, de villamoson is utazhatott egy trolijeggyel két ember. Az első két napon 15 potyautast fogtak az ellenőrök, de az első két hétben még büntetést nem kaptak, csak a jegyet kellett megvásárolniuk.
A következő öt évben folyamatosan fejődött a szegedi trolihálózat, a Vértóig bővült az 5-ös vonal, átadták a 6-os, 7-es, 8-as, 9-es vonalat, majd hosszú időre megállt a bővítés. A következő nagyobb fejlesztésre egészen 2013-ig, azaz majdnem három évtizedet kellet várni, akkor indult el a Víztorony térről, a Szilléri sugárút, Nagykörút, Szent István tér, Tisza Lajos körút érintésével a Klinikákig a 10-es troli, aminek az útvonala részben megegyezik a Makkosházáról induló 8-as vonalával.
Eredetileg trolijáratnak tervezték a 2-es és 90-es városi nyelvben buszokat is, és az 5-öst is meghosszabbították volna az újszegedi víztoronyig, de ezekből nem lett semmi. Később a troli "törlesztett" az 5-ös járatért és 2-esből végül villamos lett.
A negyvenöt éves évfordulóra az SZKT különleges programokkal várja a szegedieket, erről itt olvashat bővebben.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.