Városrészek: Belváros, avagy Palánk II. rész

Városrészek sorozatunk első részében írtunk arról, hogy Szeged több szigetből állt az első ezredforduló táján, amely legmagasabb hátságán alakult ki a Palánk városrész, amelyen a szegedi vár is felépült. Az előző részben részleteztük, hol is húzódott a városrész, amit ma lényegében belvárosnak nevezünk. Most pedig a terület gazdasági magját fejtjük ki.

A középkortól kezdődően virágzott Szegeden a kereskedelem, amelynek központja a Palánk volt. Az országos jelentőségű sókereskedelem mellett helyt kapott a hetipiac is, amely később bár Szeged több pontján is kialakult, de legősibb engedély rá a Palánkban volt, amely terület a legjelentősebb piacos hely is lett. Ott összpontosult a szárazföldi és víziforgalom évszázadokon át egészen a XX. századig. A vásárokra leginkább a Tiszán, továbbá a Maroson Makó felől érkező, megrakott vízi járművekkel érkező a kereskedők voltak, akik mellett a szegedi polgárok is árusították portékáikat. 

Szeged legfőbb piacait a mai Roosevelt téren tartották, amelynek helyét a harmincas években parkosították. Később a tér közepére hatalmas medence került, amelybe 1966-ban szökőkutat építettek. Egészen 1950-ig itt volt a halpiac is, és a teret a nagy árvízig Hal térnek nevezték. 

A kisvasút a várost kötötte össze az alsótanyai kapitányságokkal, ahol akkoriban 35 ezer ember élt a kiterjedt tanyavilágban és termelte a friss zöldséget, gyümölcsöt, tojást, baromfit a piacra, amelynek szegedi végállomása is a mai Roosevelt tér volt.

A mai Dugonics tér helyén, az Eugenius árkán kívül foglal helyet a hatalmas kiterjedésű, szabálytalan alaprajzú Búzapiac, amelyet keleten a Sáncpart (ma Zrínyi utca) határol. A tér északon nagyjából, de cikcakkokban a mai Kelemen és Kölcsey utca vonalához igazodik. A Kölcsey és Kárász utca kereszteződése táján volt a Péterváradi kapu, mellette az Eugenius árkán átívelő híd. Ezen lehetett a vár és a városháza felől a Búzapiacra kijutni, amely nyugaton nagyjából a Dáni utcáig, délen pedig a Dugonics tér, illetőleg Jókai utca déli vonaláig terjedt.

Egyes munkák szerint a Búzapiac vizes esztendőkben egyúttal a rókusi lapályokon fölgyülemlő vadvizek közvetítésére, Tiszába vezetésére is szolgált.