Szegedi tudósok: Csonka János a magyar autógyártás úttörője

November 18-án indult tudományos személyiségek bemutatása, amely már harmadik részével érkezik. Sorozatunkban bemutatjuk szegedi kötődésű, tudomány valamely ágával foglalkozó személyeket. A sorozat első részében dr. Rosztóczy István egyetemi docens, az orvostudomány kandidátusa életét és munkásságát mutattuk be. A második részében dr. Benedek László biokémikus, magyar vegyész, paprikanemesítő, a mezőgazdasági tudományok kandidátus életét és munkásságát mutattuk be. Ezúttal Csonka János magyar feltaláló, tiszteletbeli gépészmérnök, a magyar motor- és gépjárműgyártás úttörőjének életét és munkásságát mutatjuk be.

Élete

Csonka János 1952. január 22-én Szegeden, Alsóvároson született. Apja Tsonka Vincze, jó nevű kovácsmester volt, kinek Szegeden, a Földműves utca 8. szám alatt volt a műhelye. Tsonka Vincze kovácsmester műhelyében patriarkális jellegű kéziipar folyt. Segédei és inasai mind családtagok voltak. Ez a családias jelleg a kis vidéki műhelynek sajátos színezetet kölcsönzött.

Tsonka Vincze „gépépítő” hírében álló kovácsmester volt. Szélmalmokat, vízimalmokat, olajsajtókat, tűzoltó fecskendőket szerkesztett, hajóláncokat kovácsolt. Ő készítette a szegedi kórháznak az orvosi és fogorvosi műszereket, de a környékbeli malmok gépi felszereléseit is. Manapság szinte elképzelhetetlen, minő ügyességet és leleményességet kívánt annak idején az efféle munka. Milyen gyakorlat kellett például ahhoz, hogy valaki valamely vastag malomtengelyt vékonyabb keresztmetszetű vasrudakból kovácsolással nagy keresztmetszetűvé hegesszen össze. Művészi ügyesség kellett lapok meneteknek kézzel való kiszereléséhez, vagy belső meneteknek rézforrasztással kovácstűzben való elkészítéséhez is. Nem volt könnyű feladat a különféle alkatrészeket fagerendákból ácsolt vázú, saját készítményű, emberi erővel hajtott esztergapadon megmunkálni. Csak ott lehetett ilyen eszközökkel eredményt elérni, ahol mester és segédek szerették szakmájukat, és szívvel-lélekkel működtek együtt a siker érdekében.

Csonka János, szüleinek hetedik legkisebb gyermeke, már egész fiatalon apja műhelyébe került és ebben a patriarkális környezetben valósággal belenőtt a családi mesterségbe. A szülői házban ismerte meg a munka szépségét, mestersége különféle fogásait, itt szerezte meg azokat az első ismereteket is, melyek későbbi pályafutása során olyan biztos alapokat adtak munkásságához.

Csonka János fiatal éveiben szülővárosában még javában dühöngött a Bach-rendszer. Az elemi iskolában németül tanítottak, a hivatalokban, a postán csak németül beszéltek. Az életszínvonal nyomott volt, az egészségügyi viszonyok felette elmaradottak.

Munkássága

A fiatal Csonka János hamarosan szűknek érezte a szülői házat, és terhesnek az elmaradott szegedi viszonyokat. Tudásszomja apja műhelyéből előbb az Alföld-Fiumei vasút szegedi főműhelyébe (1871), majd a MÁV budapesti fűtőházába hajtja (1873). Közben állandóan tanul, és behatóan tanulmányozza a gőzgépek és gőzmozdonyok szerkezetét. Minthogy pedig itthon tanulmányainak kiegészítésére csak korlátolt lehetőségek álltak rendelkezésére, elhatározza, hogy tanulmányútra megy a művelt Nyugatra. Ezt a tervét rengeteg nehézség és nélkülözés közepette meg is valósítja. Elsajátítja a német nyelven kívül a francia nyelvet is, és nekivág a maga erejéből a világnak.

Tanulmányútja során először Bécset látogatja meg, ahol a K. K. Österr. Staatseisenbahn Gesselschaftnál vállal állást 1874-ben. Közben szorgalmasan tanulmányozza a múzeumokat, kiállításokat. Bécsből Korneuburgba, St. Pöltenbe, majd Zürichbe kerül. Itt az Escher Wyss et Cie cég műhelyében helyezkedik el. Zürichből Párizsba megy 1875-ben, ahol hosszabb időt tölt el.

Csonka János nem sokkal a porosz–francia háború befejezése után érkezett Párizsba. Németországot ekkor már egyesítették, de még csak politikailag. Maga Párizs az ostromot gyorsan kiheverte és rohamos fejlődésnek indult. Iparának ugrásszerű fejlődését azonban erősen gátolta a nagyfokú energiahiány. A gőzgép – többféle okból – nem tudta az ipar újabb hajtásait, a pinceműhelyekből gomba módra sarjadó kis- és középüzemek energiaszükségletét kielégíteni. Mesterkélt megoldásokat és szerkezeteket agyaltak ki, hogy mechanikai erőforrásokat teremthessenek. Vízvezetékkel hajtott erőgépecskéket, csekély teljesítményű hőlégmotorokat próbáltak alkalmazni. Később óriási költséggel kompresszortelepeket építettek, és az egész városra kiterjedő nagynyomású sűrített levegős csőhálózatot létesítettek, hogy az energiaszétosztás kérdését megoldják.

Csonka Párizsban a pontos munkájáról híres F. Journaux–Leblond-féle varrógépgyárban vállalt állást. Titkos vágya a varrógépgyártás megismerése volt. Azt tervezgette, hogy majd megkísérli a varrógépgyártást Magyarországon meghonosítani.

Párizsban a kisebb üzemekben ez idő tájt kezdtek rohamosan elterjedni a világítógázzal hajtott különféle motorok. Csonka behatóan tanulmányozta ezeket, többek közt Lenoirnak egy kisebb párizsi nyomdában felállított motorját. Itt ismerte fel, minő hatalmas gazdasági előnyöket jelent a világítógáz-motor, mint a kis műhelyek ez idő tájt legcélszerűbb energiaforrása.

Megismervén a francia gépipari technikát, Csonka Párizsból Londonba, majd Anglia egyéb ipari központjaiba látogat el. Innen ismét visszatér Párizsba (1876). Mindenütt tanul, megfigyel, jegyez, vázlatot készít, szorgalmasan látogatja a kiállításokat és a könyvtárakat.

A hosszú tanulmányút során szerzett ismeretek és élmények alapvető kihatással voltak Csonka egész későbbi munkásságára. Fiatal korában szerzett benyomásaira évtizedek múlva is részletesen visszaemlékezett. Ebben csodálatos emlékezőtehetsége is segítette. Később is, majd minden évben, karácsony tájt ellátogatott Párizsba, leginkább az ipari kiállítások alkalmából. Innen visszatérőben szívesen tartózkodott még Lyonban, Zürichben, Milánóban és Bécsben is. Külföldi tanulmányútjai széles látókört, gazdag műszaki ismeretanyagot és helyes ítélőképességet biztosítottak számára.

Csonka párizsi tartózkodása alatt véletlenül értesült arról, hogy a budapesti József-műegyetem rektora pályázatot írt ki a Pilch Ágoston professzor vezette gépiparműtani tanszék tanműhelyének művezetői állására. A műegyetem tanműhelyében vállalt művezetői állását 1877. február 11-én foglalta el. Ebben az időben a műhelynek nem voltak beosztott alkalmazottai, e nélkül pedig a műhely nem láthatta el kellőképp feladatát, a gépészmérnök-hallgatók hatásos gyakorlati oktatását.

Műegyetemi Tanműhelyben születtek meg a tervek és részben itt készültek el az első magyar gázmotor, a Csonka féle gáz- és petróleummotor, a gázkalapács, a Bánki-Csonka motor, a porlasztó, az autómatikus csőgyújtó, az anyagvizsgáló gépek, a motoros triciklik, a postaautók, a személy- és csomagszállító autók, a kisautók és a motoros agregátorok.

Csonka főnökének, Rejtő Sándornak nyugalomba vonulásával egyidejűen 1924. június 30-án vonult nyugalomba, de munkakörét még 1925 január végéig továbbra is ellátta. Távozásakor a Műegyetem tanácsától elbúcsúzván, többek közt ezeket írta:

Csonka János öreg napjaiban is állandóan, serényen dolgozott. Talán ennek köszönhető, hogy szellemi és testi rugékonyságát hosszú élete végéig épen megőrizte. 1934 tavaszán – 83 éves korában – súlyos műtéten esett át. Ebből szerencsésen felépülvén, ismét szorgalmasan folytatta munkáját. Ekkor jelentette be utolsó szabadalmát.

Az utolsó években is példásan tevékeny volt. Nap-nap után délelőtt is, délután is megjelent kis gyárában, magyarázott, bírált, oktatott. Otthon sem pihent. Késő estig rajzolt, szerkesztett.

88 éves korában, még a második világháború kitörése előtt kapott megbízást a török kormánytól egészen könnyű – hátizsákban hordozható – kis négyütemű benzinmotorok készítésére. Fiatalosan, teljes szellemi frissességben ült ismét rajzasztala mellé, és vetette papírra elgondolásait. Ezen gépecske terveit azonban már nem tudta befejezni. Hirtelen rátört betegsége miatt a rajztábla mellől ment kórházba, ahol két héttel később, 1939. október 27-én, 88 éves korában hunyt el Budapesten.

Feltalálói tevékenysége

• 1877: az első magyar gázmotor
• 1884: az úgynevezett Csonka-féle gáz- és petróleummotor.
• 1888: Bánki–Csonka féle újítás gázgépeknél, Újítás gáz és petróleummotorokon
• 1889: Gáz- illetve petróleum kalapács
• 1890: Bánki-Csonka benzinmotor
• 1893: Porlasztó