A mai napon, november 18-án elindul egy újabb cikksorozatunk, ahol bemutatjuk szegedi kötődésű, a tudomány valamely ágával foglalkozó személyeket. Az sorozat első részében dr. Rosztóczy István egyetemi docens, az orvostudomány kandidátusa életét és munkásságát mutatjuk be.
Budapesten született 1942. november 17-én, de négyéves korától Hódmezővásárhelyen élt, miután az édesanyját, Nagy Ilonát kinevezték a Magyar Korona Gyógyszertár élére. A hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Gimnáziumban érettségizett 1960-ban. 1966-ban diplomázott a Szegedi Orvostudományi Egyetemen. Már egyetemi tanulmányai alatt elkezdett foglalkozni az interferonokkal Mécs Imre irányítása alatt a Mikrobiológiai Intézetben, ahol a diploma megszerzése után is maradt. 1968-ban kinevezték tanársegédnek. 1969-ben szerezte meg az első szakorvosi diplomáját orvosi laboratóriumi vizsgálatból.
Az intézeti munka közben 1971-től 1972-ig a Birminghami Mikrobiológiai Intézetben tanult. 1977-ben nyerte el a kandidátusi címet Az interferon priming hatása című kandidátusi értekezésével. A második szakorvosi diplomáját 1980-ban szerezte meg orvosi mikrobiológiából. 1981-ben egyetemi adjunktus, 1983. július 1-jén pedig egyetemi docens lett. 1988-ban két hónapig brüsszeli Onkológiai Központjában folytatott kutatásokat Paula M. Pitha-Rowe professzorasszonnyal együttműködésben, és vendégoktatóként tanított az amerikai egyetemen. Fő kutatási területe, az interferon és különösen az interferon priming hatásának mechanizmusa volt. Emellett víruskemoterápia, az ipari méretű sejttenyésztés és intererontermelés, az interleukin-6 és tumor necrosis faktor, citokinindukció és a staphylococcusok hatása a HIV-1 szaporodására is érdekelte. A kutatás mellett a tanítás is fontos volt számára.
Több tudományos társaságnak is tagja volt, így a Magyar Mikrobiológiai és a Magyar Immunológiai Társaságnak, a Magyar Biokémiai Egyesület Biotechnológiai Szakosztálya vezetőségének, a Magyar Orvosképzési Társaságnak, az Európai Reticuloendothelialis Társaságnak és az International Society for Interferon and Cytokine Research Society for General Microbiology-nak, valamint az Európai Biotechnológiai Szövetség „Állati és növényi sejtkultúra-technológia” Munkabizottság magyarországi képviselőjeként is tevékenykedett. A Magyar Tudományos Akadémia tagja volt.
1993-ban elnyerte az orvostudomány doktora fokozatot az „Interferonok a cytokinrendszer szabályozásában” című nagydoktori disszertációjáért, viszont a cím hivatalos megerősítését 1993. november 17.-én kapta meg, amit már nem érhetett meg, hiszen 21 nappal előtte elhunyt.
Nagy természetjáró volt. Halálát egy tragikus baleset okozta, amikor az Interferon és Cytokin Kutatás Nemzetközi Társasága összejövetelére ment Tokióba. Régi vágya volt a Fudzsi-hegy megmászása, így lehetőségét megragadva teljesült a vágya, de mikor már jött lefele a hegyről, egy esés következtében életét vesztette 1993. október 27-én. A földi maradványait hazaszállították és a szegedi Belvárosi temetőben helyezték el végső nyugalmára.
Édesapja Rosztóczy Ernő (1899-1969) fiziológus, sportorvos, egyetemi magántanár, a Csongrád-Csanád vármegyei KÖJÁL osztályvezetője, édesanyja Nagy Ilona gyógyszerész. Testvérei Rosztóczy Ernő, a hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Gimnázium tanára és Rosztóczy Stefánia. 1966. szeptember 17-én Szegeden feleségül vette Czapf Zsuzsannát, akitől két fia született Rosztóczy András gasztroenterológus orvos és Rosztóczy Péter, aki az ELTE-n programozó matematikus diplomát szerzett.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.