Sajtó, szabadság, Szeged

Szegeden él és virágzik a sajtószabadság. Mindez egyértelmű akkor is, ha csak a helyi média orgánumait vesszük sorra.

Ennek persze semmi köze a városi hatalom gyakorlóihoz, akik (közül többen személyükben is a kommunista diktatúra egykori kiszolgálójaként, sőt funkcionáriusaként) demokráciáról beszélnek és sajtószabadságról papolnak, de ma is minden rendelkezésükre álló eszközzel igyekeznek a legsötétebb önkényuralmakat idézve kézivezérelt, egyszínű, stílusában primitív, szándékai szerint aljas propagandamédiát működtetni, alsó hangon is a szegedi adófizetők több száz millió adóforintjából. Az önkormányzati propaganda-sajtómunkások megbízóik – a politikai hatalom gyakorlói politikai, gazdasági vagy épp kicsinyes személyes – érdekeinek megfelelően nemcsak a közélet, de a helyi gazdasági, kulturális, tudományos szféra, az egyetemi vagy épp a szegedi polgárok ellen is képesek lejárató, alpári, az alapvető emberi méltóságot semmibe vevő tartalmakat gyártani és közzétenni. A közpénz beszél, a vörös kutya ugat.

Szerencsére azonban szép számmal léteznek magántulajdonban működő médiavállalkozások, melyek többek között az ötvenhatos, forradalmi Széchenyi Rádió műsorszolgáltatóinak, meg a rendszerváltás utáni lila Délvilág hírlapíróinak nemes hagyományait követve gondoskodnak a demokratikus politikai rendszerek és plurális társadalmak alapjait és garanciáját jelentő sajtószabadság működéséről Szeged városában is. Ők jelentik a szabadság szigeteit és világítótornyait, s nem a diktátorokat megszégyenítő eszközökkel élő, az emberektől elbarikádozott trónusán pöffeszkedő elvtárs – az ő basáskodásának mások mellett ugyanis épp a szabad sajtó képviselői szabnak határt.

Jelesül a szinte közszolgálati médiumként működő, párthovatartozástól, értékrendtől, nemtől, vallástól, lakóhelytől függetlenül minden térségben élő objektív tájékoztatását nap nap után online és offline megvalósító megyei lap; a három évtizede szabad helyi rádióadó; a független és igaz szegedi portál; a küldetéstudatos, liberális, de sohasem megalkuvó online lap; a kulturális értékeinket őrző és ápoló Tisza-parti televízió; a kormánypárti, ám elveiből nem engedő, egyszemélyes gerillamédium.

Már csak az a kérdés: ha egy ennyire sokszínű és szabad a szegedi sajtó, mi szükség van pont a SZEGEDma.hu-ra. Az biztos, hogy ha megyei közszolgálati lapként, lokálpatrióta rádióként, komancs revolvermédiaként vagy épp libsi médiaműhelyként szeretne működni, akkor léte teljesen fölösleges volna. De talán van más lehetőség is.

Szegeden több évszázados hagyománya van a nemzeti, polgári, kereszténydemokrata politikai kultúrának. A polgári értelmiség; a vallásukat gyakorló zsidó és keresztény szegediek; a lokálpatrióták; a hazafias és nemzeti gondolat hívei; a kereszténydemokrata politikai közösség tagjai; a városuk fejlődését munkájukkal nap mint nap elősegítő vállalkozók – már ami a helyi sajtót illeti – mintha kicsit árván maradtak volna. Kifejezetten nekik szóló sajtóorgánum jelenleg nem létezik. Pedig, marketinges kifejezéssel élve, a látens kereslet tipikus példájával van dolgunk. Hiszen a fenti választói csoportokat megszólító politikai erők, a Fidesz és KDNP Szegeden és legszűkebb térségében 40-50 ezer aktív választó bizalmát képesek

elnyerni, országgyűlési képviselőt, polgármestereket, alpolgármestereket, önkormányzati képviselőket juttatva, vármegyei és európai parlamenti képviselőket segítve mandátumhoz.

Mint utaltam rá, a baloldali politikusoknak megvan a tulajdon (helyi) szócsövük, miként a liberális értelmiségnek is a maga internetes lapja. De a már említett, ha úgy tetszik, „jobboldali” tábornak hiányzik a saját, markáns fóruma. Ezt a meglévő igényt, legyünk (ön)kritikusak, a SZEGEDma sem volt képes az utóbbi időben maradéktalanul kiszolgálni.

Itt az idő tehát, hogy polgári hírportálként (ismét) megszólítsa az érintett célközönséget, témát szolgáltasson egy beszélgetéshez a fodrásznál, a helyi kávézóban vagy épp a családi asztalnál, megjelenési lehetőséget teremtsen véleménycikkeknek és vitafórumot biztosítson a kulturált eszmecseréknek. És persze hitelesen közölje a legfontosabb híreket (akár azokat is, melyeket más nem hajlandó megjelentetni), ugyanakkor fűzzön hozzá a megértést segítő háttérmagyarázatot, kommentárt. Ne hiányozzanak az igényes szakértői elemzések sem, melyek az igazság szabta értelmezési keretet kínálják fel a téma iránt érdeklődőknek.

Olvassa Ön is rendszeresen a SZEGEDma írásait, ossza meg, kommentálja, vitassa megállapításait, legyen részese az őszinte hangvételű, józanul gondolkodó, értékelvű közösségnek a médiatérben is!

De természetesen mindenki más is bátran ellátogathat erre a portálra, hiszen Tamási Áronnal együtt hisszük és valljuk, hogy „az igazságot is meg lehet szokni”.

Hajrá, Szeged, hajrá, SZEGEDma!

Haág Zalán