A THEALTER Baráth-plakátok tükrében + FOTÓK

Mára a THEALTER egyfajta védjegyévé, vizuális lenyomataivá váltak Baráth Ferenc plakátjai, melyekből a Kass Galériában nyílt tárlat. „A Baráth nekünk fogalom, mert fogalmunk lett róla, milyen is a plakát” – mondja Balog József, aki szerint a plakátokat nézve beazonosítható, hogy milyen is volt a fesztivál az adott évben.

A vajdasági születésű Baráth Ferenc grafikus közel húsz éve készíti a THEALTER Fesztivál plakátjait, melyeket szemlélve most visszapillanthatunk az előző esztendők nemzetközi színházi fesztiváljaira. „Elsőre nem feltétlenül adják magukat könnyen ezek a plakátok, de az biztos, hogy megállítják a tekintetet, megállítják az embert, és elkezdhetünk mögé nézni, és meglátjuk benne azt az embert, aki ezeket a plakátokat tervezte, és talán azt a színházi világot is, ahol és amiben ezek a plakátok áznak” – fogalmazott a tárlatmegnyitón Balog József. A fesztivál művészeti vezetője hozzátette, ha magát a THEALTER-t nem is, de azok vizuális lenyomatain, a Baráth-plakátokon keresztül az egész világon tudják, hogy itt Szegeden van egy hét, ami a színházról szól.

Arra a kérdésünkre, hogy miként is kezdődött a közös, a plakátok számát tekintve immár tizenkilenc évre visszatekintő munka, Baráth Ferenc elmondta, a szerencsés kapcsolatok a véletlenen múlnak, s Balog egyszer csak megjelent. Az is szerencsén múlott, hogy a plakáttal kezdett el foglalkozni jó negyven évvel ezelőtt. „Egy kiállításon nagyon jól bejött egy plakátom, s akkor utána plakátossá lettem. A volt Jugoszláviában több színháznak is készítettem plakátokat meghívott tervezőként. Ott díszplakátnak nevezik ezeket a munkákat, és szervesen kapcsolódnak az egyes bemutatókhoz. Sajátos módon kell reagálni a szövegre, az adott bemutatóra, nemcsak a színpadon, hanem minden szinten. Egy darab vagy fesztivál eladhatóságát nem feltétlenül befolyásolja jelentősen egy plakát, de szerves része az alkotói csoportmunkának” – fogalmazott a tervező grafikus. Baráth szerint sosem kidobott pénz plakátot készíttetni, sokszorosíttatni, hiszen ez alapján nem csupán az adott produkcióról, hanem arról a közösségről is véleményt lehet alkotni, amelyben született, türközi az adott társadalom kultúráját. Egy plakát persze csak akkor lehet jó, ha a megrendelővel jól együtt tud dolgozni. A kék szín különböző árnyalatai több, a THEALTER-hez készített plakáton is visszaköszönnek. Ezzel kapcsolatban Baráth Ferenc elmondta, a kék az ő színe. „Van egy árnyalata, amitől belendülök, fölélénkülök, visszatér belém minden, ami pozitív. Számomra pozitív kisugárzása van. A meleg színeket kimondottan nem szeretem, mindig menekülök a nyártól, a hőségtől” – jegyezte meg. A THEALTER plakátjait körülbelül tíz különböző terv közül választják ki márciusban. Balog József portálunknak elmondta, már grafikus barátja szeme villanásából is tudja, hogy Baráth Ferencnek melyik a kedvence, s az elmúlt tizenkilenc év alatt talán 3-4 alkalommal fordult elő, hogy nem ugyanazt a plakátot tartották a legjobbnak. „Itt nem egy-egy előadást reprezentál a plakát, hanem talán azt is, ahogy a közönség viszonyul a meghívott előadásokhoz. Baráthnak van egy olyan szériája, ami egyetlen magyar grafikusnak s egyetlen színházi vállalkozásnak sincsen, hogy ugyanazzal a tervezővel csináltassanak végig egy ilyen fesztiválsorozatot. Mi minden évet a plakátokból is vissza tudunk azonosítani, hogy milyen is volt a THEALTER” – magyarázta. A Munkácsy-díjas Baráth Ferenc először 1994-ben készített plakátot a nemzetközi színházi fesztiválhoz, ami szintén megtekinthető a Kass Galériában szeptember másodikáig látogatható tárlaton.