Dióssy Klári: Elsősorban anya vagyok, nem médiaszemélyiség

Szegedről indult a karrierje a csinos műsorvezetőnek, Dióssy Klárinak, akit ezúttal munkáról, családról és a ridikülje rejtelmeiről faggattunk.

– A Ridikül a közmédia egyik legsikeresebb „húzóműsora”, olyannyira, hogy a kereskedelmi televízióban is megállná a helyét. Műsorvezetői feladatokon túl, mennyire vesz részt a szerkesztésében

? – Heti szinten 5-6 adást rögzítünk, így általában 24 ember történetét kell egyszerre észben tartanom, ami nem kis feladat. Azt gondolom, a jó riporter ismérve, hogy már előre tudja, mit válaszolnak a kérdéseire, ezért tudja irányítani a beszélgetést. Általában már előző héten megkapom, kik lesznek a következő hét vendégei, és milyen témákról fogunk beszélgetni. Ez egy állandó mókuskerék a felkészülés, amelyből soha nem lehet kiszakadni.

– Jakupcsek GabriellátMagyarországon a talk-showk királynőjeként tartják számon. Vissza tudja idézni milyen érzésekkel ült a székébe az első adás alkalmával?

– Természetesen izgultam, mint mindenki egy új műsor előtt, függetlenül attól, hogy kitől veszi át a műsort.

Jakupcsek Gabriella

egy teljesen más személyiség, mint én, ezért soha nem törekedtem arra, hogy őt helyettesítsem. Nekem más a temperamentumom, a beszélgetési stílusom. Soha nem mértem magam hozzá, mint ahogy nem olvastam el a kommenteket sem, attól a naptól kezdve, amikor eldöntöttem, hogy beállok ebbe a történetbe.

–A nézők nap, mint nap a képernyőn láthatják. Hogyan éli meg, hogy a köztévé legismertebb arca lett?

– A negatív oldalát is megtapasztaltam az ismertségnek, hiszen amikor átvettem a műsort nagyon sok kritikát és bántást kaptam, de ma már szerencsére csak szeretet kapok az emberektől. Azt hiszem, a világ legtermészetesebben módján viselkedem, mivel a hároméves kisfiam élvez mindenekelőtt prioritást az életemben, ezért általában tornacipőben és hátizsákkal lépek ki az utcára. Ilyenkor nem Dióssy Klári vagyok a tévéből, hanem

Papp Máté

anyukája.

– Könnyedén leveszi a kisfia lábáról?

– Ha hazamegyek és belépek az ajtón, általában a nyakamba ugrik, ettől már elolvadok. Általában az anyák és a fiúgyermekek között szerelem van, és én ezt maximálisan érzem és értem.

– Nem utolsó sorban a Déli Szó kíváncsi arra is, hogy a Ridikül házigazdájának ridiküljében mi lapul. A hétköznapokon mi az, ami mindig önnél van?

– Legalább három különböző színű rúzs mindig van nálam. Máté kéznyoma a fényképével. Talán furcsán hangzik, de ez a kabalám. A bölcsődében csinálták anyák napjára. Műsor előtt előveszem, megsimogatom és máris foroghat a kamera. Két telefonom van, egy szolgálati és egy magán. A hatalmas piros pénztárca a mindennapok elmaradhatatlan kelléke, ebben tartom minden iratom. Bajban is lennék, ha elhagynám. Végül pedig, ami nélkül nem lehet elindulni otthonról, a tévé belépőm, mert bizony nem engednek be, ha nincs nálam.