Zacher: „Ha azt mondanánk, hogy a drog az rossz, akkor hülyeséget beszélnénk”

Ha rajta múlna, akkor inkább egyetlen egy drogot sem legalizálna Zacher Gábor, a Honvédkórház sürgősségi osztályának vezetője. Szerinte nem szabad összekeverni az alkalmi szerhasználókat és a függőket, de leszidja azokat a vele azonos korú „vén majmokat”, akik reggel az osztályán ébrednek. Az ország toxikológusával beszélgettünk.

- Folyamatosan felmerül a fű liberalizációjának kérdése. Élő ügy ez még, mikor azt halljuk, hogy faluhelyen a designer drogok, a herbál elterjedtebb, mint a sör, vagy a bor?

- Lehet erről beszélni egy demokratikus társadalomban. Mindig lesznek olyan csoportosulások, politikai pártok, akik számára ez fontos dolog. A kérdés az, hogy ők ezt azért dobják fel a választások előtt néhány hónappal, hogy népszerűbbek legyenek, s ezzel a szavazóbázisukat növeljék, 1 százalékról, 1,1-re erősödjenek, vagy valami más, lényegesebb dolog miatt. Ilyen a marihuána orvosi felhasználása, ami minket a szakmában dolgozókat érdekel, de a lakosság számára is ugyanilyen fontos, hiszen különböző dolgokat lehet hallani arról, hogy daganatos betegségek esetén, kemoterápiában segít, bizonyos idegrendszeri betegségeknél fájdalomcsillapító hatású. *-*Nekem az a véleményem, hogy a legalizáció nem oldana meg semmit, azonban azt sem hiszem, hogy szigorúbb büntetési tételekkel visszább lehetne ezt szorítani. Valljuk be, hogy a magyar törvénykezés elég szigorú, egy spangliért börtönbüntetést lehet kapni. Az azonban szintén tény, hogy ezért ma senki nem ül börtönben, és aki bekerült, azt valamilyen halmazati cselekményért ítélték el. A rendőr, az ügyész, a bíró teljesen normálisan tudja ezt a kérdést kezelni.

Az új szintetikus marihuána származékoknál egy érdekes helyzettel állunk szemben. 120-féle ilyen szert ismerünk, ezek között van olyan, amelynek a hatáserőssége olyan, mint a fűé, s ismert olyan is, amelyik akkorát üt, mintha kalapáccsal fejbe vernének. Kinyithatjuk a kaput, beengedhetjük a THC-t, de aztán joggal mondhatjuk - szakmai oldalról -, hogy legalizálhatnánk azokat a származékokat is, amelyek ugyanazt tudják, mint a fű. Azután újabb kérdés: miért nem jöhetnek az ennél picivel többre, vagy kevesebbre képes szerek? *-*Én nem tudom megmondani szakmai szempontok alapján, hogy egyet, hármat, tizenkettőt, vagy az összeset engedjük be. Csak azt, ha zárva van az ajtó, akkor nincs probléma.

- Mi lehet a megoldás a visszaszorítás érdekében? Iskolai prevenció, szülői szavak segíthetnek? Eszembe jutott a South Park egyik szereplőjének szállóigévé vált mondata: „Ne szedjetek a drogot, aki drogot szed az rossz. Mert a drog rossz, értem?”

https://www.youtube.com/watch?v=xknz4C0ngT0 *-*- Ha azt gondolnánk, hogy a drog az rossz, akkor hülyeséget beszélnénk, mert tehénsz*rt nem eszünk. A fiatalok általában azért használják, mert megváltoztatja őket, habár manapság már nem csak erről a csoportról kell szót ejteni. Időnként szoktam a saját korosztályommal – 57 éves vagyok - alkalmi szerhasználóként találkozni. Le is szidom őket, hogy vén majom létükre nekiállnak cuccozgatni. Ez alapvetően arról szól, hogy kinek milyen az értékrendje. Ha valaki úgy véli, hogy ez neki belefér, mondhatunk neki bármit a világon, akkor is ki fogja próbálni. Nagyon gyakran összemossunk azonban azokat, akik kipróbálják, s akik élnek vele. Az emberben él egyfajta kíváncsiság, haverja is mesélt, ilyen és olyan élményei voltak róla – ez benne van pakliban. *-*Könnyen beszélek, mert fiatalkoromban ilyen nem volt a vasfüggöny mögött, helyesebben volt, de a rossebb akart Technokol Rapidot szívni. Nem tudom, hogy ha lett volna fű nálunk is, akkor mindig képes lettem volna-e jó döntéseket hozni, pedig „jó családból” származom. Csak félig hallgattunk édesanyámra, hogy ne igyunk sört, mert azt tényleg nem fogyasztottunk, inkább csak bort. Pontosan olyan fiatalok voltunk, mint a maiak, csak a világ változott meg döntően. A magyar társadalom két részre osztható, a 45 év felettiekre, akik erről nem tudnak semmit, s az ennél fiatalabbakra, akik már teljesen más rendszerben nőttek fel.

- Hol kezdődik a függőség határa? Aki soha nem szívott füvet az azt állítja, hogy egy spangli után már „drogos”, aki néha-néha szív, az azokra mondja, akik rendszeresen teszik ezt, ők meg tagadják ezt, és a kokainistákra mutogatnak…

- Nem szabad különbséget tenni, sok új szerről nem is tudjuk, hogy függőséget okoz, vagy sem. Elsősorban azt értjük alatta, ha az illető életvitelének a részét képezi. Elképzelhető, hogy valaki teljesen normálisan dolgozik, de közben naponta többször kijár elszívni egy cigit. Hazafelé sétálva pedig sodor magának egy spanglit, s elszívja a Tisza-parton. Nincs egyedül, az egyik konferencia után tavaly futottam egy kört itt a rakparton. *-*Beleszagoltam a levegőbe, s szóltam egy srácnak: ilyen sz*r cuccot ne vegyél! Meg is döbbent azonnal. Az említett példa szereplője nem fogja szétverni a családját, nem rohangál félmeztelenül a Dóm téren, mégis marihuánafüggőnek számít. Ilyenből rengeteg él, azonban nem szabad összekeverni őket a Fésű utcai csapattal, a heroinistákkal, a vénás cuccokat tolókkal. Szakmailag azonban ugyanabba a kategóriába tartoznak.

- Túl vagyunk a fesztiválszezonon. Ott melyek voltak a jellemző drogfajták?

- Mi felnőttek előítéletesek vagyunk. Itt Szegeden is van egy jó nyári fesztivál, a Szegedi Ifjúsági Napok (SZIN). Ezen és a hasonló rendezvényeken összegyűlik 15-20, 40, vagy akár 80 ezer ember naponta, akik nem feltétlenül egy korosztályba tartoznak, de elsősorban 16 és 32 év közöttiek közül kerülnek ki. Az ő találkozásuk az egészségügyi ellátó rendszerrel nem a szívinfarktusról, a stroke-ról, a magas vérnyomásról fog szólni szól, hanem főleg az alkoholfogyasztásról, esetenként a különböző pszichoaktív szerek használatáról. Azonban mielőtt ráhúznánk a vizes lepedőt ezekre a rendezvényekre, ki kell mondani, *-*a fesztiválok sokkal nagyobb biztonságérzetet adnak a résztvevőknek, mint egy átlagos szórakozóhely, még akkor is, ha berúgnak, cuccoznak. Mi történik, ha a fiatal egy diszkóban lerészegedik? Kidobja a biztonsági őr az utcára. Itt mekkora esélye van arra, hogy kirabolják? Nagyon nagy. Mi a helyzet egy fesztiválon? Azonnal odamennek a biztonsági őrök, a segítők, ha baj van, elkísérik egy egészségügyi sátorhoz. A fű az még mindig jellemző, ezen kívül számít a zenei a stílus, a Balaton Soundon, a VOLT-on, a SZIN-en más-más jellegű közönség gyűlik össze. Ahol túlnyomórészt az elektronikus zenei műfajok dominálnak, ott bizonyos stimuláns szerek megjelennek, sőt a tavalyi tapasztalatok alapján a kokain is előfordul. Ha felsorolnánk a hat-hét legjelentősebb fesztivált, s melléraknánk étlap jobboldalát, azaz, hogy mindez mennyibe kerül, s összeadnánk a tételeket, akkor rájönnénk, nem engedheti meg egy magyar fiatal az összes rendezvényen való részvételt. Csak a belépők 300 ezer forintba kerülnének egy szezonban, minden költséggel együtt pedig akár félmilliót szánhatnának bulizásra.

- A fiatalok mellett ejtsünk szót újból az idősebbekről. Említette, hogy az Ön korosztálya is hozzányúl a szerekhez. Miért teszik ezt? Új, esetleg néhány éve drogozókról beszélhetünk, vagy már a rendszerváltás óta függőkről?

- Ez érdekes dolog. El tudjuk képzelni egy kaliforniai idősek otthonában a 70 éves fickóról, aki még Woodstockban kezdte, majd Vietnamban „beköszöntött” neki a barna, hogy évente két-háromszor összeül a haverokkal, s egy-egy spanglit elszív velük. Ha viszont Szegeden a Sürgősségi Betegellátó Osztályra, Pető Zoltánékhoz behoznának egy hasonlókorú nyugdíjast THC miatt, akkor mindenki meglepődne. Viszont a mai 40-45 éves korosztály még beleöregedhet ebbe a következő évtizedekben. Ezért nekünk is meg kell tanulnunk – bár én ezt szakmai szempontból nem fogom megélni -, hogy erre számíthatunk. Ettől még ők nem fognak függőnek számítani. Az egyik motiváció ebben a korban a szex lehet. Valljuk be őszintén, a férfi ékünk ebben az időszakban tartósan a fagyott kutyaláb konzisztenciáját szokta megközelíteni. Ezért az ember azt gondolja, hogy ha szívok egy csíkot, akkor a fél hatból háromnegyed hat lesz, s talán menni fog. *-*Szeretném lelombozni az én korosztályomba tartozó, vagy nálam idősebb férfiakat: az étvágy nőni fog, de a teljesítmény nem. Mindez komoly felsülésekhez vezethet. Bár egyesek azt mondják, hogy egy nő lábai között meghalni szép történet. Azonban nem gondolnám, hogy ezért menne ő oda.

- Tegyük fel, hogy mégis bekövetkezett a baj, s egy „jó reggelttel” köszönti a pácienst, mint az internet humoros képein. Milyen mémnek lenni?

- Úgy vélem, nagyon jó dolog, ha az emberből mém lesz. Szerintem ma ennél többet nem lehet elérni. Talán hosszú-hosszú évek alatt eljutottam odáig, hogy picit odafigyelnek a szavamra, s esetleg egy-két jó döntéshez is hozzásegítettem néhány fiatalt. Fotó: Gémes Sándor