Tiszta erdő, rendes önkéntesek - a Gyík utcai erdőben jártunk + FOTÓK

Melltartó, bugyi, üveg, festékes vödör, széttört rádió - csak néhány azok közül a dolgok közül, melyeket az Erdőmentő Alapítvány önkéntesei szombaton a Gyík utcai erdőben gyűjtöttek. Csatlakoztunk a szemétszedési akcióhoz, és egy fiatal környezetmérnök ideillő költeményével is gazdagabbak lettünk.

A szúró eszközökkel, ha láttok, bánjatok óvatosan, az üvegeknek pedig rázzátok ki a tartalmát - hangzottak el az alapvető utasítások. Egy gyors kesztyűellenőrzés, spray-vel védekezés a kullancsok ellen, és már indultunk is be az erdőmentő önkéntesekkel a Gyík utcai fák közé. Ötven zsákra volt engedélyük az önkénteseknek, ennyit tölthetnek meg a részben állami, részben magántulajdonban lévő erdőben gyűjtött hulladékkal, a Szegedi Környezetgazdálkodási Nonprofit Kft. ugyanis ezek elszállításáról tudott gondoskodni, saját költségen. Üres gyógyszeres dobozok, krémek, porszívómaradványok, néhány pár hajdanán szebb napokat látott cipő, kabát, melltartó és bugyi - egészen szürreális, min mindent találtak az önkéntesek a szeméthalomban.

Nagy Krisztinának

, az Erdőmentő Alapítvány által szervezett szemétszedési akció egyik önkéntesének, van tapasztalata van arról, hogyan kerül(het) a szemét a természetbe. Mivel közel él a Szeged határában található hulladéklerakóhoz, látja, amint a be nem vett szemeteszsákokat nyitvatartási időn kívül a bejárathoz támasztják. És ez még a jobbik eset, a rosszabb az, amikor az erdőben dobálják el a feleslegessé vált cuccokat. Elmesélte, körülbelül két hónapja, hogy sikerült kialakítaniuk néhány szegedi hajléktalannal egy egyelőre jól működő rendszert a városban található erőrészek tisztán tartásáért. Az önkéntesek hetente 2 zsák szemetet vesznek át tőlük és gondoskodnak az elszállításról, így nekik is megéri karban tartani élőhelyük környékét.

Míg Nagy Krisztinával beszélgettem, megtelt 3 zsák, a hatfős önkéntes csapat szorgosan dolgozott, a szervező,

Kósa Emília

szerint alig 2-3 óra alatt végeznek is a nagyjával. Eközben előkerült egy vödör fehér festék, egy márkás sípcsontvédő, fotósunk pedig kiszúrt a fűben egy csirkecsontot. Az önkéntesek egyike megjegyezte, legközelebb hozzanak magukkal talicskát és gereblyét, úgy könnyebb lesz az erődszélre vinni a zsákokat, az elázott textildarabokat pedig egy kupacba tudják gyűjteni. Szelektív gyűjtésre esély sem volt, annyiféle hulladékból állt a halom. Munka közben mégis mindenki jókedvű volt, ismerkedett a csapat. Éppen az üvegeket gyűjtötte vödörbe

Antunovics Balázs

, amikor szóba elegyedtünk. Javaslattal élt, szerinte hová lenne érdemes szervezni a legközelebbi szemétszedési akciót. A rókusi Tescotól a Makkosházi körútig húzódó erdőt említette, ahol munkába járva hetente többször is megfordul, ezért pontosan ismeri, hol vannak a kritikus területek. Azt mondta, nem normális dolog, hogy a betonrengeteg közepén található zöldterületet így elcsúfítsák, ő a madárcsicsergést és a friss levegőt akarja élvezni.

Bodon Bence

környezetmérnök, szabadidejében pedig szívesen ír verseket. Portálunkkal megosztotta egyik költeménye részlettét, mintegy a szombati szemétszedés margójára. Hát fogadják olvasóink is szeretettel! "Léptünk béke élteti A természet az én csodám, Szellemem fénye így teli Mint napsugár zöldellő fán."