Őszinteség, egyediség, nyitottság – interjú a The Biebers együttessel

Puskás Peti imádja a SZIN fesztivált, ahová idén saját zenekarával, a The Biebers-szel érkezett. A koncert előtt készült interjúnkból az is kiderül, hogy milyen ajándékkal szolgál az együttes a közeljövőben Szeged városának.

- Színészként már többen ismertek vagytok a zenekarból, hogyan jött az ötlet, hogy ne csak a színházi falak között énekeljetek?

- Puskás Peti: Miközben én írtam a lírikus dalaimat, addig az öcsém,

Dani

tolta a dubsteppet. Egyszer volt egy pillanat, amikor egymásra talált a két stílus, ebből kifolyólag elkezdtünk közös dolgokban gondolkodni, és hál’ Istennek egész jól bejött.

Bálinttal

már 2009 óta játszunk együtt színházban. Úgy voltam vele, hogy imádom azt, amit csinál, a hangját, a kisugárzását, ezért egyszer meghívtam egy koncertre egy szám erejéig. A koncert végén ő fent maradt a színpadon, és ami eszébe jutott, azt elkezdte énekelni. Nagyon jól kiegészítjük egymást, amikor úgy érzem, hogy elkezdek fáradni, akkor Bálint előretör és ugyanígy fordítva. Amúgy Dani is egyre többet és egyre jobban énekel.

- A zenekar neve - nyilván az amerikai tinisztár miatt - sokakban felveti a kérdést, hogy honnan is ered valójában?

- P.P.: Mi egy beat zenekart szerettünk volna alapítani, ami ugye akusztikus gitárra épül. Végiggondoltam, milyen zenekarok vannak ebben a stílusban: Doors, Beatles. Végül úgy döntöttünk, egy manapság népszerű nevet alakítunk át, így jött össze

Justin Bieber

nyomán az, hogy The Biebers. Emellett ez persze kiváló marketing is, hiszen ha a Google keresések közé beírjuk, hogy Justin Bieber – Dance, akkor mi is ott vagyunk a második oldalon.

- Mi volt az eredeti cél, amellyel megalakult a zenekar?

- P.P.: Olyan zenét szerettünk volna csinálni, amit szeretünk is. Meguntam, hogy trendeket kell követni, mindig sikert kell csinálni.

Rihannát

kell hallgatni, vagy

Justin Timberlake-et

,

Bruno Marsot

. Nem, én olyan zenét szeretnék csinálni, ami tényleg belőlem jön, ami eszembe jut és senki nem szól bele. Először éppen ezért is vittük be névtelenül a Petőfi Rádióba az egyik számunkat. Az eredeti és a jelenlegi célunk is az, hogy őszinték szeretnénk maradni.

- A színház mellett nagyon nehéz lehet egy zenekart menedzselni: nektek hogyan volt időtök és energiátok erre, miközben sokszor minden este játszottatok?

- P.P.: Az előadásaim közül néhányat visszamondtam, viszont így is nagyon sokat kell egyeztetni. Igazából a színház büszke arra, hogy van a színészeiknek egy menő zenekaruk. De továbbra is nagyon fontos nekünk a színház, hiszen onnan nőttünk ki, és nagyon jól esik, amikor a kollégáink gratulálnak nekünk, mielőtt bemegyek próbálni vagy előadásra, és a koncertjeinkre is eljönnek.

- Hogy áll jelenleg a sorrend: a zenekar az első és utána jön a színház?

- P.P.: Azt gondolom, hogy időben igen. Nem is a koncertek vesznek el igazából sok időt, hanem maga a hazaút. Ma is reggel 5-re érnénk haza, és ha mennünk kellene 10-re próbálni, az teljesen kinyírná az ember hangszálait, a fizikumát. Emiatt most döntetünk kellett, hogy melyik a fontosabb. Most van itt az ideje, hogy ezt a lehetőséget kihasználjuk. Már 50 koncerten vagyunk túl az évben, és még van hátra legalább 20-30.

- Bálint, téged ezért nem láthattunk idén a Szegedi Szabadtéri Játékokon? Ha jól tudom, a Nyomorultakban, illetve a Mamma Miában is szerepelsz.

- Ekanem Bálint: Nagyon sokat konzultáltam

Szirtes

tanár úrral arról, hogyan fog kinézni a nyári időszak Szegeden. Mondtam neki, hogy a The Biebers most alakult, és most ez az első. A színházban ott vagyok 2010 óta, ott már felmutattam pár dolgot, ezért nyugodt szívvel engedtek el, hogy csináljam végig ezt a nyarat a fiúkkal. A színháznak is jó, ha van két olyan énekese, színésze, akit ismerhetnek onnan, hogy Jesus, ő a Biebers énekese, akkor megnézem ebben a darabban is. Ez nekünk is és a színháznak is egyaránt érdeke.

- Jövőre láthatunk titeket azért díszletek között is?

- P.P.: Én a Madáchban négy darabban játszom, azokat folytatom is. Új bemutató, ha jól tudom, nem lesz. - E.B.: Nekem is négy-öt darabom van, ezek várnak vissza szeptemberben. A Nyomorultakban pedig áprilistól játszom ismét.

- Mind a ketten elég határozott karakterek vagytok, így adja magát a kérdés: ki tölti be a vezető pozíciót nálatok?

- P.P.: Szerintem a rutinom miatt én vagyok, aki úgymond vezető. Tíz éve vagyok a színpadon és idősebb is vagyok.

Miklós Milánnal

, aki a gitáros, szoktunk kritikát, tanácsokat osztogatni, beszélgetni az egész helyzetről. Az öcsém egy kiváló főnök a háttérből, sok mindenhez ért, ezért az ő véleménye is nagyon sokat segít. Úgy mondanám, hogy ő a motorja a zenekarnak, és örülök, hogy most nem mindent nekem kell ellátni. Régen volt egy-két kemény vita, de most már megvan a fő csapásvonal, amin elindultunk.

- Nálatok hogyan működik a dalszövegírás, zeneszerzés?

- P.P.: A dalokat és a szólamokat általában én írtam, majd Dani hangszerelte. De mindenkinek a véleményére adunk, és nem jelöljük ki, hogy ki mit csinál. Ha valakinek van valami ötlete, azt hozzáteszi az adott projekthez.

- Milán most nincs itt, de hátha te is tudsz választ adni a kérdésemre. Most, hogy a Carbonfools egy időre háttérbe vonul, Milánnak most ez lesz az elsődleges zenekara?

- P.P.: Én azt gondolom, hogy igen. Már egy éve velünk van, és vele írtuk az első dalt is, amikor még nem volt élő a formáció. Közel nyolc éve ismerjük egymást, és már akkor beszélgettünk róla, hogy de jó lenne, ha egyszer lenne egy zenekarunk. Sok idő eltelt azóta, de lett egy zenekarunk. Sokszor nehéz volt vele egyeztetni, egy-két alkalommal volt is neki beugrósa, ha éppen nem ért rá. Milánra viszont megéri várni, mert ő egy személyben képvisel egy egyediséget, ami érződik a zenekar stílusán is.

- Milyen új dolgokkal készültök a közeljövőben?

- P.P.: Egy hete jelent meg a Livin’ In Budapest című dalunk, és holnap vesszük fel a Livin’ In Szegedet is

Molnár Gabcsi

barátomnál. Szeretnénk egy olyan kampányt indítani, hogy gyakorlatilag amelyik város csak igényli, annak lesz egy saját Biebers-dala, amihez videoklip is készül. Október 28-án pedig az A38 hajón lesz a lemezbemutatónk, ahol a többi új számunkat is előadjuk.

- Ahogy a beszélgetésből is kiderült, elég sok közötök van a napfény városához. Hogy érzitek itt magatokat?

- E.B.: Először talán 2007-ben voltam Szegeden, és azóta nagyon sokszor jöttem. Számos versenyen vettem itt részt, majd jöttem el győztesként. Varga László énekversenyen voltam kétszer, majd Simándyn, utána pedig a Madách Színházzal jártam a szabadtérire. Mivel Pápán születtem, ezért az a kedvenc városom, de utána mindenképpen Szegedet említeném.

- P.P.: Most vagyok itt először fellépni, eddig mindig bulizni jártam a SZIN-re. Több nagyon jó barátom is itt lakik. Most tökre kivagyok, hogy fellépőként jöttem, ugyanis a SZIN a kedvenc fesztiválom. Nincs sok színpad, sokkal családiasabb, jó fejek az emberek.

- Ezek szerint, te nem azok közé a művészek közé tartozol, akik nyilvános helyeken nem mutatkoznak, buli helyeken is meghúzódnak?

- P.P.: Nyilván, ha Michael Jackson lennék, akkor meghúzódnék, de világéletemben fesztiválozó voltam, innen alakult ki a zenei kultúrám, és szeretnék ennek megmaradni. Itt nőttem fel, ezekkel az emberekkel. Attól, hogy a színpadon vagyok, ugyanúgy szeretem az embereket, illetve együtt bulizni velük.

Molnár Máté Zoltán