Szegedi mentőangyal a cicákért

„Annak idején volt egy Lady nevű kutyám. Annyira megviselt, amikor elvesztettem, hogy úgy döntöttem, nem lesz több kutyám.” Így kezdődött minden, már ami a Macska Mancs Teamet illeti.

Több mint egy tucat cicus vár gazdára vagy éppen lábadozik

B. Lászlónál

, akinek nagy álma vált valóra azzal, hogy önerőből segítheti a bajbajutott állatok boldogulását. A néhány évi segítségnyújtástól fellelkesülve márciusban a Facebookon nyitott naplót, ahol immár 500 felhasználó követi a macsekok mindennapjait, olvashat a mentések körülményeiről és tehet bejelentést, ha veszélyeztetett cirmosra bukkan. Segélyhívásból pedig napjában egyszerre több is jut, huszonnégy órás ügyelet ez, amit két munkahely mellett, fáradhatatlanul végez a férfi.

Minden mentés egyedi eset

„Megkapom a bejelentést, felmérem a körülményeket és hozzálátok a mentéshez. Ezután az állatorvos gondjaira bízom a cicát, hogy felmérje az egészségügyi állapotát, majd magamhoz veszem, bízva benne, hogy hamarosan szerető gazdára talál.” Ahogy ő fogalmazott, minden mentés egyedi eset, akármilyen körülmények közül is jöjjön a kiskedvenc, ez akkor is egy lelkileg megterhelő feladat. „A legérdekesebb körülmény egy béketelepi oszlopon ragadt cicus története volt” – kezdett bele a sztoriba a macskamentő. Az helyiek reggel óta próbáltak segítséget kérni a tűzoltóktól, akik megérkeztek ugyan, de megfelelő létrás autó híján nem tudtak egy szintbe kerülni a macskával. Ekkor riasztották a Macska Mancsot, így végül félig tűzoltói segítséggel, félig László közreműködésével, de megérkezett a megoldás. „Szegény egészen este nyolcig kapaszkodott az oszlopon, ráadásul vihar közeledett. Örömmel jelenthetem, hogy egészséges, szép és nagyon hálás. Most is gazdásításra vár” – tette hozzá nevetve.

A segítő segítői - Jumurdzsák is jó kezekbe került

Barátságot kötött néhány környékbeli állatorvossal és állateledel bolt tulajdonossal, akik mind a maguk módján járulnak hozzá a Macska Mancs tevékenységéhez. A cicák orvosi kezelése óriási összegeket emésztene fel, viszont egy „akciós” szemcsepp- vagy infúziókúra, esetleg féreghajtás mind leveszi B. válláról a terhet. Habár szembemenőnek találja a természet törvényeivel, mégis az ivartalanítási beavatkozásokért a leghálásabb. „Az a tapasztalatom, hogy sokan nem tudják megfelelően gondozni a cicákat, illetve nem is sejtik mire vállalkoznak egy háziállattal. Például ellenkező neműt választanak a meglévő mellé, a kölyköket viszont már nem tudják gondozni. Így legalább ha ki is kerülnek az ivartalanított állatok, nem szaporodnak tovább az utcán.” Szerinte csak az lendíti előre a négylábúak segítését, ha összefognak és társként tekintenek egymásra a hasonló célért küzdő szervezetek. Büszkén mesélt arról, milyen jó kapcsolatot ápol a környékbeli állatvédőkkel, többek között az Önkéntesek a cicákért csapattal, a Szegedi Cicamentőkkel, a Tappanccsal és a Dél-Alföldi Állatvédelmi Őrszolgálattal is. A cicamentők felhívására reagálva így kerülhetett a vadaspark mellett talált Jumurdzsák a férfi gondos szárnyai alá.

Gyöngyös környékéről is jöttek már macsekért

„Hetente visznek el tőlem cicákat. Mások azt mondják, ez nagyon jó arány, én viszont hangyányit keveslem.” Pedig nem lehet oka panaszra, a Macska Mancs híre ugyanis az ország távolabbi szegleteibe is elér, van olyan cirmos, amelyik egy Gyöngyös környéki településen lelt otthonra. A gazdijelölteket egy speciális örökbefogadó űrlapon méri fel, azt mondja, ezt azért látja szükségesnek, mert nem szeretné a már mentett állatokat újra az utcán találni. Ha minden jól alakul és felsőbb erők is úgy akarják, az egyszemélyes „vállalkozás” előbb-utóbb alapítvánnyá nőheti ki magát, onnan pedig már csak egy lépés az áhított Macskatanya megvalósítása.