Őzgidákat nevelnek a vadaspark mentőközpontjában

Szalakóta, kuvik, macska és fülesbagoly, gólyafióka, őzgida – néhány példa a jelenleg a Szegedi Vadaspark Természetvédelmi Mentőközpontjában nevelt és gyógyított állatok közül. Tavasz végén és nyáron van itt a legtöbb munka, elsősorban a sok fióka és kölyök miatt, amelyek elárvultan vagy más okból kerülnek a dolgozókhoz.

A befogadott állatokat itt felnevelik, majd megpróbálják szabadon engedni őket - még ha nem is 100%-os a siker, többségében sikerül visszaadni a természetnek az állatot. Ha valami oknál fogva ez nem lehetséges, például túlságosan emberhez szokottá válik az állat, vagy nem teljesen egészséges, akkor állatkertben próbálnak neki helyet találni, akár Szegeden, akár máshol. Nyáron nagyon sok őz érkezik a vadasparkba. "A tapasztalataink szerint egyre többen tudják, hogy ha erdőben találunk egy őzgidát magányosan, még nem jelenti azt, hogy elárvult, és a legjobb az, ha nem nyúlunk hozzá, mert anyja csak – szokásának megfelelően – elrejtette kicsinyét a veszély elől, majd visszatér hozzá. Azonban, ha egyszer már megérintettük, akkor az anya nagy valószínűséggel – az idegen szag miatt – nem neveli tovább gidáját. Természetesen adódhatnak olyan helyzetek, amikor közbe lehet avatkozni, pl. megsérül a gida vagy egyértelmű bebizonyosodik, hogy magára maradt" - olvasható a vadaspark közleményében. Az itt felnevelt őzeket csak ideiglenesen tartják, a suták közül van, amelyet a vadasparki erdőben engedik szabadon (agresszív viselkedése miatt bakot nem). A többségüknek az idővel azonban más állatkertekben és vadasparkokban keresnek helyet. A Szegedi Vadaspark semmilyen központi támogatást nem kap a mentőtevékenységének működtetéséhez. Ennek költségeit egyrészt a látogatói jegybevételekből fedezi, illetve a Szegedi Vadasparkért Alapítvány számára felajánlott adományok és 1%-os felajánlások révén sokan segítik magánemberként a dolgozók munkáját.