(N)évfordulós naptárunk segítségével kedves Olvasóink mindig tájékozottak lehetnek a „napi történelemből”.
1832. március 22-én halt meg Johann Wolfgang von Goethe (Frankfurt am Main, 1749. augusztus 28. – Weimar, 1832. március 22.) német író, költő.
A német irodalom egyik klasszikusa, a világirodalom egyik legnagyobb költője. A líra, a dráma és az epika műnemében egyaránt remekművek sorát alkotta. Szülei hat gyermeke közül csupán Johann Wolfgang és egy évvel fiatalabb húga, az 1750-ben született Cornelia Friederike Christiana maradt életben. Goethe szeretett rajzolni, nagyon korán kezdett érdeklődni az irodalom, különösen Homérosz iránt. Alig lépett ki a kamaszkorból, már zajos és botrányos irodalmi sikereket aratott. Huszonöt évesen jelentette meg első regényét, Az ifjú Werther szenvedései című alkotást, ami világhírűvé tette. Goethének számos más híres alkotása van, legfőképp azonban a Faust szerzőjeként él a világ tudatában. Egész életén át dolgozott rajta, így ez lett szellemi önéletrajza. Faust – az emberiség jelképes megtestesítője – az élet célját és értelmét keresi, s a drámai költemény azt az utat mutatja be, amíg megtalálja a választ az emberi lét legalapvetőbb: szabad földön, szabad néppel, munkával alakítani a valóságot. Goethe hatása az európai gondolkodásra és művészetre mindmáig óriási, ahogy a magyar irodalomra is az. 1948-ban e napon született Sir Andrew Lloyd Webber vagy Lloyd-Webber, Sydmonton bárója (London, 1948. március 22. –) a zenés színház nagysikerű angol zeneszerzője.A késő 20. század egyik legnépszerűbb színházi (musical) zeneszerzője, több sikerdarabjával, melyek egy évtizednél tovább futottak mind a Broadwayen, mind a West Enden. Pályafutása alatt 16 musicalt, több filmzenét szerzett. Rengeteg díjjal tüntették ki: többek között három Grammy-díjat, egy Oscar-t, és egy Golden Globe-díjat kapott. Számos dala, különösen a „Hogy szeressem én, mondd” („I Don't Know How to Love Him”) a Jézus Krisztus szupersztárból (Jesus Christ Superstar), a „Miért kell, hogy sírj, Argentína” („Don't Cry for Me, Argentina”) az Evitából (Evita), az „Éjfél” („Memory”) a Macskákból (Cats), és „Az éj zenéje” („The Music of the Night”) Az Operaház Fantomjából (The Phantom of the Opera) széles körben ismertté váltak és slágerek voltak az anyamusicaljükon kívül is. 1951-ben e napon hunyt el zsadányi és törökszentmiklósi Almásy László (Borostyánkő, 1895. augusztus 22. – Salzburg, 1951. március 22.) utazó, Afrika-kutató, felfedező.Almásy László Ede néven, a család Borostyánkő várában született. A borostyánkői birtokot még nagyapja, Almásy Ede szerezte, aki a Magyar Földrajzi Társaság egyik alapító tagja volt. Fiatalkorában gyakran tartózkodott nagyapja által könyvekkel és térképekkel bőven ellátott több ezer kötetes könyvtárában, ami jelentős hatással volt rá. Diákévei alatt, 1909-ben egy újságban látott repülőgép után épített egy vitorlázó repülőt, amellyel egy kőbánya faláról elrugaszkodva végzett próbarepülést. Pilótaként az orosz majd olasz fronton teljesített szolgálatot. 1932. május 1-én tette első jelentős felfedezését, amikor megtalálta a Zarzura oázist. A felfedezés világszerte elterjedt, és 1933-ban, a Universal filmtársaság pénzügyi támogatását élvezve, visszatért Egyiptomba. Az expedíció a Líbiai-sivatag utolsó ismeretlen helyeit térképezte fel. Almásy a fennsík tanúhegyektől övezett völgyének, homokkő sziklabarlangjaiban ősi állat-és emberábrázolásokra bukkant. A Képek völgyének (Vádi Szúra) nevezett barlangokban, neolitikus strucc-, pálma- gazella-, zsiráfábrázolásokat, vörössel festették a falakra. Róla mintázták Az angol beteg című játékfilm címszereplőjét: a film egy szerelmi történet keretébe ágyazva mutat be részleteket Almásy kutatásairól és életéből, az általa felfedezett sziklafestményekről és a háború előtti Egyiptomról.
