Megszólal a Weöres-tantestület: Megerőszakolt tények

Néhány hete folyamatosan téma a médiában annak a szegedi kilencéves kislánynak az esete, akivel osztálytársai tavaly ősszel erőszakoskodtak. A Szegedi Rendőrkapitányság az ügyben indított büntetőeljárást a körülmények felderítése után az érintettek kiskorúsága miatt lezárta, és az ügy iratait a gyámhatóságnak továbbította. A legutóbbi sajtóértesülések arról szóltak, hogy nem történt biológiai értelemben vett erőszak. Most az érintett iskola, a Weöres Sándor Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény tantestülete szólalt meg egy szerkesztőségünkhöz eljuttatott nyílt levélben, melyet alább teljes terjedelmében közlünk.

Nyílt levél

2009. január vége van, félévzárás, s a leendő első osztályosok beíratásának közelgő ideje, minden iskola életének fontos időszaka. A média hatására ma mégis egy november eleji - úgy gondoltuk - lelkileg helyére tett esemény került ország-világ elé.

Vajon miért? Miért vált érdekessé ez az ügy a médiában? Kinek hasznos ez? Milyen messzemenő következtetést vontak le ebből a cikkekben, hírekben? Túlmutatott-e a botrányszagúságon a médiahadjárat? Jár-e felelősségvállalással, ha ma valaki a tények ismerete nélkül nyilatkozik?

A megjelent és elhangzott hírek megítélésünk szerint félreérthetőek, hiányosak, igazságtalanok. A megerőszakolt tények és a jogi csűrés-csavarás ellenére - az esetet nem elbagatellizálva - az történt, hogy 8, 9, 10 éves gyerekek túlfűtött érdeklődésüknek engedve, felnőtt mintákat követve imitálták a nemi együttlétet. Nem volt szexuális erőszak! Amit a gyerekek játéknak gondoltak, az hirtelen nagyon komoly következményekkel járt rájuk és iskolánkra nézve. Mire a tettüket önmaguk beismerve bocsánatot nyertek, jött a felső ítélet: a gyógyulási szakaszban kapták a legnagyobb pofont.

A problémát nem söpörtük a szőnyeg alá, csak a saját pedagógiai eszközeinkkel - melyek, mint tudjuk, nem látványosak és csak idővel igazolhatóak - igyekeztünk megoldani. Munkánk része ma is a közösség építő erejének kiaknázása.

Aggódunk a gyerekeinkért, az iskolánkért, értékeinkért, a jövőnkért! „Bármiből ki tudtok keveredni, ha őszinték vagytok" - tanította kollegánk a gyerekeknek. Most csalódtak a felnőttek világában.

Mire tanítsuk ezek után őket?