Maszkaland-gyerektoll: Vége a dalnak...

Vasárnap befejeződött a 18. THEALTER fesztivál, s vele együtt a Maszkaland gyerektábor is. Búcsúzik a SZEGEDma.hu tudósítója, Varga Sári is.

„Ma reggel a fiúk kérésére kiütőztünk. Bár én nem nagyon szeretem, mert kissé durva játéknak tartom. Délelőtt mindenki a délutáni bemutatójára készült. Én és még páran a tegnapi Amélie csodálatos élete című film részletét szinkronizáltuk tovább. A saját kis filmjelenetünkhöz végül lett filmzene is, a szereplők is jól játszottak, a szinkronhangok is ügyesek lettek. Ebéd után szabad foglalkozás volt délutánig. Ekkorra az egész udvar díszbe öltözött. A fotószakkör fekete-fehér képei, a grafikaműhely szép művei díszítettek mindent. Egy óriási fényképezőgép is előkerült (kamera-obscura), amibe be lehetett menni, többet nem tudok róla, mert sajnos nem próbáltam ki. Azok a ruhák is most díszítésként szerepeltek, amik nap mint nap segítettek átvarázsolódni, átváltozni. A tánc- és zenecsoport különleges jelenetet adott elő. Furulyaszóra hajlongtak, csörgőkkel zenéltek, érdekes és szép mozgást láthattunk. Ezután következett a filmes csoport. A tornateremben vetítették kis animációs filmjeiket, majd az Amélie-t, amiben az én hangom is szerepelt. Nagyon szeretem ezt a pár perces kis jelenetet. Mennyi munka van mögötte, hosszú órák, napok, és mikor elkészül, csak néhány rövid perc az egész! Azután a drámások következtek. Zenés, néma jeleneteket adtak elő jelmezekben, nagyon tetszettek. Miután mindenki bemutatta, amit a négy napban tanult, az előadások befejeződtek. De még várt sok meglepetés bennünket. A tombolasorsoláson voltak kisebb-nagyobb nyeremények a vadasparki belépőn keresztül a golyóstollig, a hűtőmágnestől a családi vacsoráig. Átvételük sokszor izgalmasra sikerült, felbukások és elpotyogtatások sorozata lett. Én is úgy megbotlottam, hogy szinte kirepültem az ajándékomért, ami egy családi strandbelépő! Jó is lesz, naphívogató varázslataink után igazi kánikula van újra. Mikor minden sorsolandó dolog gazdára talált, volt, aki hazament, de lehetett még előadást nézni, mozizni. Én néhány gyerekekkel megnéztem az Asterix és Kleopátra című mesefilmet. Este indultunk haza, kicsit szomorúan, hogy vége a tábornak, kicsit boldogan is, hogy milyen jó volt ez a néhány nap. Nem is gondoltam volna még akkor, amikor anyukám elzavart engem ide. Most meg szívesen maradnék még pár napig. De sebaj, jövőre újra eljövök, ti pedig ismét olvashatjátok (maszk)kalandos naplómat.”

Varga Sára