Michael Apelgren: Úgy érzem, történelmet írhatunk Szegeden

Nekem edzőként van egy világos elképzelésem arról, hogyan szeretném látni a játékunkat, de alkalmazkodni is kell ahhoz, ahol éppen tartunk. Az idény során mi is változtattunk, kerestük a válaszokat, és büszke vagyok arra, hogy folyamatosan fejlődni tudtunk. Idő kellett, hogy a játékosok megszokják a rendszert, de nekem is meg kellett tanulnom, mi működik náluk. A végére szerintem nagyon erősek lettünk 

 Most már "csak" tovább kell építkeznünk.

Tíz góllal nyerni ott, az olyan történelmi pillanat, amit soha nem felejtek el. Ez volt a legnagyobb fordulópont. Végig éreztük, hogy jók vagyunk, csak néha hibáztunk. A szezon végére viszont egy igazán versenyképes csapattá váltunk, amely együtt küzdött, és egyre jobban értette a rendszert

Nagyon boldog vagyok, hogy megszereztük az első közös trófeánkat. Ezekben a pillanatokban is látszott, hogy van valami extra ebben a csapatban. Úgy érzem, történelmet írhatunk Szegeden. Már nyertem címeket Norvégiában és Svédországban, és Magyarországra is azzal a céllal jöttem, hogy itt is mindent megnyerjek

Hat meccsből hármat mi nyertünk, hármat ők. Tavasszal nyertek a bajnokságban, de itt ősszel és a döntőben nem tudtak nyerni, és a kupában semleges pályán is mi győztünk. A fináléban nagyon közel voltunk ahhoz, hogy idegenben is nyerjünk. Büszke vagyok arra, amit idén felépítettünk. Tudom, hogy érzik, mennyire közel vagyunk, lehet, hogy ez nem is "tetszik" nekik

Sokszor látni, hogy csapatokat teljesen átalakítanak, de nálunk most stabilitás van. Jön Jim Gottfridsson, aki egy nagyon jó játékos, és a csapat magja is együtt marad. Már csak néhány százalék hiányzik a Final Fourhoz vagy a bajnoki címhez – egy gól, egy védés, egy fordított bírói ítélet

Ha tovább fejlődünk, miért ne célozhatnánk meg a legnagyobb célokat?