
Akarat, kitartás, elfogadás, alázat. Gerecz Péter ezt mind a focitól tanulta.
Sahin-Tóth Dezső, a DAFC Szeged Körzet Központ alapítójának munkássága révén fut sorozat a SzegedMa oldalán, amelyben a szegedi labdarúgás kiemelkedő alakjainak pályafutásaira tekintünk vissza. Gerecz Péter mesélt karrierjéről.
Gerecz Péter az érettségi után rögtön két év töltött a katonaságban, majd az SZVSE NB III-as csapata hívta.
Ott Tihanyi Béla Bácsi lemérte a lábamat és foci cipőt készített rá. Akkor éreztem az életemben először, hogy szükség van rám. Ő volt a csapat cipész szertárosa
- emlékezett vissza.
Ezt követően, 1980-tól az NB II-es Szegedi Dózsában rúgta a bőrt. Az első meccse egy BVSC elleni 5:1-es győzelem volt, 4 ezer néző előtt. Az ötödik gólt Ő szerezte, amit még 10 követett abban az idényben.
Csodálatos volt.
"A 80-as években még nem volt gyakori a nyugati utazgatás. Hála a Dózsa vezetésének, mi többször is voltunk Németországban, Ausztriában, Olaszországban. Passaui túránk során jól ment a játék, és marasztaltak, hogy megkapok mindent. De hát otthon a feleségem és az egy éves kislányom várt. Azt ígérték egy éven belül együtt leszünk Passauban mindannyian. Akkor még nem tudtam, hogy az előtte nyitott sportboltom megéri a 43 évet.
Természetesen nemet mondtam. A Dózsában is mindig csodás közösség volt.
1985-ben jött a nagy Magyar Nemzeti Kupa-menetelés, ahol az NB I-es SZEOL-t is kiverve, a legjobb négy közé jutásért az akkori válogatott csatársorral felálló Tatabánya állította meg a Szegedi Dózsát.
Nem volt szégyen, hiszen három nappal előtte a Práterben is győzött a Kiprich, Plotár Vince által vezérelt magyar válogatott
- mondta Gerecz Péter, aki ekkor visszakerülhetett volna az NB I-es Kaszás csapathoz, amelynél már volt kint Szerbiában, vendégjátékosként is, de a feleségével úgy döntöttek, hogy a Finis sportbolt, a civilélet a jövő és nem a hamarosan véget érő focikarrier.
1990-ben, az NB II-ben fejezte be Gerecz Péter az élsportot, majd egy évre a SZEOL játékosmenedzsere lett.
Aztán jöttek a gyönyörű mórahalmi évek. Oros (Ő volt az edző) megjelent egy csokor gerberával a feleségemnél, így kerültem oda, nem pedig Kiskőrösre az NB III-ba, ahova Hímer Pistabá hívott
- mesélte. "Először játékos, majd az Oros a SZEOL edzője lett, én pedig játékos edző lettem. Két Megye I-es bronzérem is összejött." - tette hozzá.
A Sándorfalván elöltött néhány évre is szeretettel emlékezem
- fűzte hozzá.
2011-ben keresett meg Nógrádi Tibi, hogy élesszük újra Sándor Csikar egykori klubját, a Móravárosi Kinizsit, hiszen én móravárosi voltam. Mondtam neki, ez fantazmagória.
Addig, kétharmad MLSZ és egyharmad városi támogatással megépült a műfüves kispálya. Az elnöki pozíciót nem vállalta Gerecz Péter, de minden egyebet igen.
Tibinek igaza lett, ez a kis közösség csodát tett. Csikar bácsit én személyesen ismertem, többször voltam nála Budán. Sajnos ő már nem láthatta, gyorsan elmentek egymás után feleségével, Évikével.
Épülgetett a felnőtt csapat is a megye II-es és a megye IV-es szinten, de az előre lepéshez áldozatok, lemondások is kellettek.
62 évesen bajnoki mérkőzést játszottam úgy, hogy hazai pályán velem voltunk tízen. A vége az lett, hogy a felnőtt csapat megszűnt. Nehezen viseltem. Utánpótlás nevelő club maradtunk, az edzők és a vezetői team nagyot alkotott, köszönet mindenkinek
- zárta gondolatait Gerecz Péter.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.