Sport

A szegedi futball nagyjai: Ménesi Imre

A szegedi futball nagyjai: Ménesi Imre

Törőcsik András ellen is pályára lépett fiatal korában

Tóth Norbert
Szerző: Tóth Norbert
4 órája
A szegedi futball nagyjai: Ménesi Imre

Sahin-Tóth Dezső, a DAFC Szeged Körzet Központ alapítójának munkássága révén indult sorozat a SzegedMa oldalán, amelyben a szegedi labdarúgás kiemelkedő alakjainak pályafutásaira tekintünk vissza . Az ezüstérmet szerző Dózsa SE játékosa, Ménesi Imre mesélt karrierjéről.

 

Mindent a labdarúgás jelentett

Természetesen, mint sok fiatalnak annak idején, mindent a sport, mindent a foci jelentett. Nem megbántva a mai fiatalokat, de nálunk nem volt ritkaság a reggeltől estig való futballjáték. Ez nem mindig itt a Dózsa pályán történt természetesen, hanem a játszótereken is rendszeresen ment a sportolás. Elég, ha mondom a Bartók Béla teret, a Kolozsvári teret, ahol sorba kellett állni a csapatoknak, hogy pályaidőt kapjanak és tudjanak játszani az akkor még kibetonozott sportpályákon. Emlékszem arra, hogy az edzőm annak idején még megbüntetett azért, hogy az edzés után vállaltam kispályás focit, ezzel kockáztatva az egészségemet, hogy talán a hétvégére nem leszek teljesen harckészült állapotban. Nekünk akkor mindent a labdarúgás jelentett

- mesélt fiatal koráról, és a labdarúgáshoz fűződő viszonyáról Ménesi Imre. "Sok lehetőség is volt arra, hogy sportoljunk, de ki is volt használva, mert hangsúlyozom, hogy az akkori fiatalságnak az életcélja volt, hogy labdarúgó legyen" - tette hozzá.

Ménes Imre visszaemlékezett, hogy 1977 körül a Dózsában sportolt már, ami nagyon szép időszak volt. A SZEOL serdülőből került ide és az ifi éveimet itt kezdte. 16 évesen már az első csapat keretében edzett, sőt még 17 éves se volt, amikor az első csapatba be is tudott mutatkozni. 

A Dózsára jellemző volt akkor, hogy egy nagyon jó, összetartó, baráti közösség volt. Jellemző volt a Dózsa pályán, hogy 3-4 ezer néző volt a mérkőzéseken. Ismertek bennünket az egész városban, szerettek a szurkolók és mint említettem, a Dózsa közösség az nagyon jó volt, meghatározó volt az életemben

- mondta.

 

Felmerült az Újpestnél Ménesi Imre neve

Ménesi Imre volt megyei válogatott, magyar ifi válogatott, eljutott Koreába, Németországba. Még néha most is megszólítják, emlékeznek rá, hogy a Dózsában játszott. Mikor magyar ifi válogatott volt, egyszer megemlítették az Újpestnél Ménesi Imre nevét, hogy talán leigazolnák, de akkor még nem érettségizett le, így aztán nem akarta megkockáztatni, hogy új helyre menjen és ott érettségizzen le. Akkor itthon maradt, nem ment Pestre, később pedig már nem volt ilyen megkeresése. 

1-2 évvel később egy edző mondta, aki az első csapatnál volt pályaedző és engem nagyon favorizált serdülő korom óta, hogyha mindent egy lapra teszek fel és mindent a labdarúgásra áldozok, akkor lehetek egy közepes szintű NB I-es játékos vagy egy jó NB II-es. Ez akkor engem annyira mellbe vágott, hogy én nem lehetek már válogatott. 

Mindezt a robbanékonyságnak és a fordulékonyságnak a számlájára lehetett felírni. hiszen ezt 22-23 évesen már nem is nagyon lehetett fejleszteni. Akkor döntött úgy, hogy elkezd lefelé igazolni Makóra, a SZVSE-be és akkor már feladta a nagyválogatotti reményét.

Annak idején hetente jártam fel az újpesti Dózsához edzésre, mert ahogy mondtam, gondolkodtak a leigazolásomon, voltam úgynevezett Belügyminisztérium válogatott is. A Belügyminisztérium válogatottjában 21 éves korig lehetett szerepelni és az újpesti, szegedi, szekszárdi Dózsa játékosaiból állt össze a csapat. Ott abban az élményben volt részem, hogy BM válogatottként rendszeresen játszottunk az első csapattal 20 perces edzőmérkőzéseket és hát fantasztikus volt Törőcsik András ellen pályára lépni.

 

A harmadik félidő

 A harmadik félidő az, amikor a mérkőzés vagy edzés után a csapat együtt van, összetartás van és folytatják a felkészülést a következő meccsre.

Közkedvelt hely volt akkor a Szeged Étterem. Volt ott étterem, söröző, bár és egy nagy terasz a Széchenyi térre nézve, ott előszeretettel ütöttük el az időt

- emlékezett vissza a Szegedi Dózsa SE egykori játékosa. "Ennek volt hátránya is, mert ugye nem csak azok vettek észre bennünket, akikkel akartunk találkozni, hanem a vezetők, edzők is. A vezetők is megtaláltak bennünket és azért most kimondva a büntetés összegét, ami mostanra nevetséges összeg, de az akkori fizetésünkhöz képest azért voltak pénzbüntetések, ha ilyen helyen megláttak bennünket" - jegyezte meg.

 

A szegedi futball akkori helyzete

Szegednek három NB II-es csapata volt: nevezetesen a DÉLÉP, a SZEOL és a Szegedi Dózsa. Ménesi Imre elmondása szerint a SZEOL elsőbbséget élvezett például a játékosok igazolásánál, ezért volt nagy eredmény, amikor a SZEOL-t be tudták előzni a Dózsával az NB II-be.

Szeged elég hátrányos helyzetben volt a szponzorálás terén. Annak idején például a bányász csapatok nagyobb támogatást kaptak, nem beszélve a budapesti csapatokról.

A Dózsára nem volt jellemző a durva játék, inkább egy technikás, passzolós játék. Mondjam azt, hogy egy kicsit meg is előzte a Dózsa a korát. Az akkori edzőnk, akinek én sokat köszönhetek és sajnálom, hogy korán meghalt, Reményi Lászlónál én egy nagyon tehetséges játékosnak számítottam. Ő már bevezette ezt az egy-két érintést és nem rögtön a kapura játszást, hanem csak passzolni. Hangsúlyozom, én nem kedveltem ezt a játékstílust akkor, de hát a világ ebbe az irányba ment és hát itt ki kell emelnem az edzőnknek azt az előrelátását, hogy akkor már ’79-80-81-ben egy ilyen stílusú játékot próbált bevezetni. Az volt a jelentősége, hogy amíg nálam van a labda, addig nem kapunk gólt és amellett keresni kellett a lehetőséget a csatároknál

- osztotta meg emlékeit és gondolatait a Dózsa játékáról. Reményik László kapcsán elmondta, hogy Ő nemcsak mint edző volt jó, hanem pedagógus is volt. "Én ezt nagyon szeretném kiemelni, mert itt nem elég csak a szakmai munkát csinálni és én ezt hiányolom talán a mostani labdarúgásban. Nagyon jó utánpótlás edzők voltak, akik éltek-haltak a futballért, a nap 24 órájában nézték a gyerekeket."

 

Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.