Írjon nekünk!

Szeged

Hírzóna

Politika

Sport

Egyetem

Sport

A szegedi futball nagyjai: Bíró György

A szegedi futball nagyjai: Bíró György

Csapatkapitányként ezüstéremig vezette a Dózsa SE együttesét

Tóth Norbert
Szerző: Tóth Norbert
2025. április 13., vasárnap
A szegedi futball nagyjai: Bíró György

Egy új sorozat indult a SzegedMa oldalán. Sahin-Tóth Dezső, a DAFC Szeged Körzet Központ alapítójának munkássága révén tekintünk vissza a szegedi labdarúgás kiemelkedő alakjainak pályafutásaira. Az ezüstérmet szerző Dózsa SE csapatkapitánya, Bíró György mesélt karrierjéről.

Dózsa SE csapatkép.

 

A sorozat alapötlete és indulása:

Sahin-Tóth Dezső egy olyan családba született, amelyet generációk óta átitat a labdarúgás. Nyugodtan mondhatjuk, hogy szívügye a sport. Ahhoz, hogy magasabb szinten tudjon futballozni, Kiskunfélegyházáról Szegedre került át, az akkori SZEOL AK-ba, ahol profi játékos lett belőle. A '90-es években teljesen átrendeződött a magyar sport, akkor került át a Szegedi Dózsába, ahol még szintén NB-s szinten futballozott. Az ambíciója az edzősködésben is megvolt: először labdarúgó-szakosztályt alapított, majd több klubbal együttműködésbe lépett. A családi hagyományokra, a SZEOL AK-ban való nevelkedtetésére és a Szegedi Dózsában töltött csodálatos évekre való tekintettel alapította a saját futball egyesületét. Sahin-Tóth Dezső a nevelés mellett kiemelten fontosnak gondolja a múlttal való összekapcsolást és törődést, innen is indult el az ötlet, hogy a szegedi labdarúgás meghatározó alakjait felkeresve, a múltba nyerhessünk betekintést.

 

Összetartó közösséget alkotott a Dózsa SE

1966-ban sikerült a feljutás az NB III.-ba a Dózsának. Igaz, hogy egyetlen ponttal lemaradtak a bajnoki címről, de az elért 2. hely viszont az ezüstérmen kívül ebben az évben feljutást is ért. A szövetség ugyanis hatról kilencre emelte az NB III-as csapatok számát.

A feljutás olyan lendületet adott, hogy 1967-ben már az NB III.-ban nyertek bajnokságot, így az 1968-as idényben az NB II.-ben szerepeltek, ahol az elért 7. hely előkelőnek mondható, főként újoncként. A csapat ősszel játszotta utolsó salakos mérkőzését a Hunyadi téren, október végén megkezdődtek a pálya füvesítési munkálatai, aminek hivatalos avató mérkőzése az 1970. április 08.-án lejátszott, Magyar Válogatott elleni összecsapás volt.

Bíró György 1969-ben került a Dózsához, miután 1968-ban Szegedre vonult be katonának. Attól kezdve 12 éven keresztül volt a Szegedi Dózsa labdarúgó csapatának tagja.

Különböző korszakokat tudok megkülönböztetni ezalatt a 12 év alatt. Kezdet az volt, amikor a SZEOL pályát kellett egy évig igénybe venni, ott játszottuk a mérkőzéseket, míg a Dózsa pályát befüvesítették és után tudtunk visszajönni egy nagyon jó minőségű pályára. Az itteni helyzetről az én idekerülésem után azt tapasztaltam, hogy nagyon sok tehetséges és jó erőből álló játékost foglalkoztató csapat volt a Dózsa, akik az NB II.-ben szerepeltek. Kettő csapata volt, egy első és egy második csapat, a második csapat öltözőjét kistükrösnek nevezték. El kell mondanom, hogy a második csapatban is ugyanolyan ügyes és tehetséges focisták voltak mint az első csapatban.

- mondta Bíró György.

Abban az időben Vörös László volt az edző, nem volt egyszerű bekerülni a csapatba, mert sok tehetséges játékos volt - emlékezett vissza egykori csapatkapitány. Majd 1970-ben új edző került a klubhoz, Zallár Andor személyében.

Hogy milyen volt ez a csapat és milyen közösség volt, azt már a kezdetektől fogva láttam. A vezetőség, a szakosztály és a játékosok kötött nagyon nagy összhangot tapasztaltam. Miben jelentkezett ez: mikor én vagy mások új játékosként idekerültünk a vezetés korrekt volt, mert nem ígértek feleslegesen, hanem amit ígértek azt betartották. Abban az időben és később is nagyon ritka volt az ilyen klub. Ez az első korszak körülbelül tartott 1975-ig, közben volt egy másik edző is, Nyári Tibor személyében

- emlékezett vissza Bíró György.

1970-71-es szezonban a Pénzügyőr SE és a Ceglédi VSE mögött bronzérmet szereztek a Keleti csoportban, amit 1972-73-ban újra megismételt a csapat. 1974-ben aztán az MLSZ drasztikusan csökkentette az NB-s csapatok számát, ugyanis az eddigi NB I, NB I B, NB II, NB III rendszer helyett NB I, NB II, NB III osztályokat hozott létre, így végül is a Dózsa maradt a 3. vonalban, csak már nem NB II-nek hívták. 1978-ig folyamatosan itt a 3. vonalban szerepelt a csapat, továbbra is igen szép sikereket elérve a bajnokságban.

 

Új szellemiség a klubnál

1975-től korábbi játékostársa, Reményik László vette át a csapat irányítását. Bíró György szerint ez egy teljesen más időszak volt, mert az előzőekhez képest keményebb edzéseket tartottak, nagyon figyeltek az erőnlétre, kondícionálisan nagyon egyben voltak. 

Előzőleg elég sok idős játékos játszott a csapatban, Laci megváltoztatta a csapat korösszetételét és inkább sok fiatal játékos került be, akik kondícionálisan is jól bírták a mérkőzéseket. Jellemző volt a játékukra, hogy végig bírtuk erővel. Új felállásban játszatott bennünket a Laci, a korábbi 4-2-4, 3-2-5 felállást játszottunk és Ő behozta a 4-4-2 felállást, ebben a két szélső hátvéd, konkrétan Zödi Tóni és Nagy Pista szélső szerűen játszottak és a belső középpályás sorból, köztük Csomor Jani, Pócsik Tóni, Szabó Gyuszi inkább védekeztek. A középpályás sorban pedig akik támadtak, a Pipicz Lajos, a Ladányi Laci és ott volt a csatársorban a Veres Gyuri szinte egyedüli centerként, akinek az volt a feladata, hogy megtartsa a labdákat. 

Ez egy nagyon sikeres időszak volt, ami ‘75-től indult. Az elért 5. helyezéssel a Dózsa történetében először második vonalba jutott, ahol az 1978/79-es szezonban először szerepelt és micsoda bemutatkozás volt, hiszen sokáig versenyben is volt az NB I-be jutásért. Ez a szezon volt a kicsúcsosodás: 20 mérkőzést játszottak egymás után úgy, hogy nem szenvedtek vereséget.

Az első fordulóban rögtön az NB I-ből frissen kiesett nagy városi riválissal, a SZEOL AK-val került össze csapat, és a SZEOL stadionban 3000 néző előtt megrendezett mérkőzés 2-2-es döntetlennel ért véget. A visszavágón 1979 februárjában a Dózsa-pályán 5500 néző szeme láttára még ennél is nagyobb sikert értek el, miután 2-1-re legyőzték a SZEOL-t.

Szegedi Dózsa előtt feljutó Volán SC elleni mérkőzésen született meg az NB I-es nézőcsúcs 1979 április 8-án: ekkor 7000 néző látta, hogy 2-2-es döntetlent ér el a Dózsa.

Nagyon közel kerültünk a feljutáshoz, amit az itteni tavaszi Volán elleni mérkőzés döntött el. Ha megvertük volna a Volánt, akkor lehetőségünk lett volna a feljutáshoz, de döntetlen lett. Laci edzősége alatt elértünk ezt, majd sajnos nagyon korán lebetegedett és 1980-ban elhunyt. Egy új időszak kezdődött, amiről én már nem sokat tudok mondani, mivel én 1980-ban befejeztem a pályafutásomat.

 

Tizenkét évet töltött a Dózsánál Bíró György

Összességében a 12 év alatt nagyon jó közösséget alkotott a Dózsa - mondta Bíró György.

Én se korábban, se utólag nem látom hasonlót, ahol ennyire együtt lett volna a klub életében a három szereplő: a vezetés, a játékos és a szakmai stáb. Sűrűn voltak edzések után főzések, beszélgetés és olyan miliő volt itt a pályán, ami számára utólag is nagyon kellemes volt és összekovácsolta a csapatot és a mai nap is ennek a következménye.

A pályafutás befejezése után a játékosok érezték a szükségességét, hogy azt az időszakot visszaidéznénk egy találkozó formájában. Az első ilyen alkalom 1989-ben volt, ennek már 35 éve. Azóta is minden évben találkoznak május elején. Mivel az utolsó években Bíró György volt a csapatkapitány, a találkozók szervezése rá tartozik.

 

Bíró Szeged Dózsa labdarúgás

Ez is érdekes lehet

Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.

© 2025logo